Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

I. Levéltártani kérdések

tató munkát végeznek. Ezt a munkát természetesen a levéltárnak nem minden dolgozója végzi egyéni kutatómunkaként, hanem kizárólag az erre a célra kialakított, specializált „információs és iratfeldolgozási osztály", valamint a „publikációs osztály" dolgozói. Mivel ezeknek az osztályoknak a kutató munkája, információs tevékenysége méreteiben bizonyára felülmúlja a külső kutatók munkáját, a szovjet levéltárak kutatószolgálata nem kap olyan nagy súlyt, mint a magyar levéltáraké. A kutatók iratfelhasználása csak egy a sokféle iratfelhasználás között. Beszámolókban, statisztikákban, tudományos elemzésekben sohasem szerepel kiemelt helyen. A levéltári szakcikkekben csak a cikkek struktúráját jól ismerő személy bukkan rá könnyen a kutatásszolgálatra vonatkozó adatra. A levéltárak információs-iratfelhasználó tevékenysége igen sokrétű. Az iratokat felhasználják a legkülönbözőbb területeken: politikai, gazdasági, ideológiai, oktatási, tudományos kutatási célokra ugyanúgy, mint az állampolgárok szociális vagy jogi érdekében. A levéltárak iratfelhasználó-információs munkájának a formája is igen sokféle: az iratanyag tartalmáról szóló tudományos tájékoztatás, az iratok közlése, szöveggyűjtemények (forráspublikációk), a kutatók munkájának megszervezése, iratkölcsönzés állami, párt- és társadalmi szerveknek, iratkiállítások megszervezése, népszerű füzetek, plakátok, fotóalbumok kiadása, válogatott fényképgyűjtemények és más tansegédletek készítése, előadások a sajtóban, rádióban, televízióban; levéltárlátogatások, előadások és felolvasások rendezése, válaszadás tematikai vonatkozású megkeresésekre, levéltári tájékoztatások nyújtása, igazolások, másolatok és kivonatok kiadása. A levéltárak a párt- és állami szervek, a kulturális intézmények, az állampolgárok retrospektív információval való ellátása érdekében, a 70-es évek folyamán végig, évente megválaszoltak kb. 18 ezer tematikus kérelmet, összeállítottak 3000 információs (dokumentumot) anyagot, megválaszoltak 500 ezer állampolgári kérelmet; közöltek 3000 cikket a sajtóban, tartottak 1,5 ezer rádió- és televízióelőadást; szerveztek 700 iratkiállítást; kiszolgáltak 37 ezer kutatót. Jelentős volt a forráspublikációs tevékenység is. A levéltárak, más intézményekkel együtt, csak az 1971—75 közötti időben 202 dokumentumkötetet adtak ki a szovjet társadalom történetére vonatkozóan. A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára kiadtak 26 gyűjteményes kötetet, a Nagy Honvédő Háború 30. évfordulójára 25 dokumentumkötetet. Megjelent Lenin levelezésének két újabb kötete. 28 kötetes „A Szovjetunió iparosításának története", 22 kötetes „A szovjet mezőgazdaság kollektivizálásának a története". A statisztikai adatok tanúsága szerint tehát a levéltáron belüli munkák közül az iratfelhasználó tevékenység kiemelkedik. Az iratfelhasználás hagyományos területei (kutatószolgálat, ügyfélszolgálat, forráspublikáció) mellett előtérbe került a levéltárak információs és közművelődési tevékenysége. A konkrét, közvetlen agitációs politikai-ideológiai tevékenység a szovjet levéltárak jellegzetes és igen fontos sajátossága. A levéltári anyag felhasználásának formáitól függetlenül megállapíthatjuk, hogy az 1970-es évek szovjet levéltárügyének egyik fő törekvése tehát az, hogy a levéltári anyagot minél teljesebben felhasználják. Az iratfelhasználás kérdését gyakran megvitatják. 1974-ben a Levéltári Főigazgatóság Kollégiuma határozatot hozott a levéltárak információs és tudományos iratfelhasználó munkájának a megjavításáról. A határozat megállapítja, hogy bár e területen vannak eredmények, a levéltárak információszolgáltató tevékenységének tudományosmódszertani színvonala nem felel meg a jelenkori társadalom megnőtt köve-