Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

I. Levéltártani kérdések

történeti értékű íratok (a III. kategóriában pl. alig néhány darab írat évente) megvannak-e? 4. A vállalatok irattári terveit igyekezniük kell a levéltárosoknak a lehetőségek szerint korrigáltatni úgy, hogy a tervek megfeleljenek az illető vállalat tényleges tevékenységének, iratanyaga jellegének; ennek során fel kell adni a merev közigazgatási szemléletet és elvárásokat, s keresni kell a tvr. előírásai, a vállalati igények és a levéltári kívánalmak kölcsönösen megfelelő kompromisszumait, így pl. számomra nem tűnik nagy bajnak, ha egy vállalat nem tételesen irattároz, de történeti értékű iratait megfelelő tematikus rendben, hiánytalanul meg tudja mutatni. Maga az irattári tétel is értelmezhető rugalmasan és így ovább. 5. Részben a vállalatok által alapul vett mintaszabályzatokból eredő gond az irattári tervek egyes tételeinek túl általános megfogalmazása, minek következtében 1—1 ilyen tételbe igen sok és vegyes értékű irat kerül, és az egész tétel minősül esetenként nem selejtezhetőnek (vö. beruházási ügyek — ezen belül az egyes beruházásokra vonatkozó összes irat együtt, pl. úgynevezett munkaszámon kerül lerakásra —,műszaki dokumentáció stb.). Feltétlenül meg kell találni a módját, hogy az ilyen típusú irattömeget is részlegesen selejtezni lehessen (pl. a beruházások értéke szerint). 6. A levéltáraknak jó munkakapcsolatot kellene kialakítani az ágazatonként és más szinten is létesített szervező intézetekkel, melyek a vállalatoknál felmerülő általános munkaszervezési, folyamatszervezési stb. feladatok megoldása közben, ill. keretében az ügyvitel megszervezésére is hivatottak. Ha a levéltárak bekapcsolódnának e munkába, akkor a vállalatok által megrendelt szervezési programokban nagyobb súlyt kaphatna az iratkezelés rendbetétele, s a levéltári szempontok nem sikkadnának el a megkésve bár, de végre induló vállalatokon belüli szervezeti-munkaszervezési modernizálás során. (A vállalati iratkezelés imént vázolt problémái nem egyszer a szocialista vállalat elégtelen, elavult, hiányos szervezettségére vezethetők vissza.)