Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

döntési joggal, miután az államfő nem ő, hanem az elnökletével működő testület. Azonban, mint az államfői testület elnöke, ő az ország első tisztségviselője, s mint ilyen, az egyszemélyhez kötött, reprezentatív és egyéb teendőket ellátja. Szintén az országgyűlés választja meg az Elnöki Tanács titkárát is, aki a tanács működési feltételeinek megteremtéséért felelős. Az Elnöki Tanács nevében hozott minden intézkedést az elnök és a titkár írja alá. Amennyiben az elnöki, illetve a titkári poszt az országgyűlés ülésszakain kívül eső időben üresedne meg, úgy indokolt, hogy betöltésük érdekében az Elnöki Tanács mihamarabb összehívja a törvényhozást. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának első elnöke Szakasits Árpád lett. Az alkotmány megszületése után, az évtized-fordulón befejeződött a társadalom politikai irányítási rendszerének kialakítása, és az 1949. évi választások után kialakult egypárt rendszer kiegészült a tanácsrendszerrel. Az alkotmány a tanácsokat tette az állam helyi szerveivé. A tanácsok munkája azonban a kettős alárendeltség miatt a gazdasági teendők ellátására korlátozódott csupán, s lassan az államélet egész területét áthatotta a hatalom koncentrálásának baljóslatú gyakorlata. 1950 novemberében létrejött egy új hatalmi szerv — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének jóváhagyása nélkül — a Honvédelmi Bizottság. Ez a szerv teljhatalommal és ellenőrzés nélkül döntött 2 éven át az ország sorsát érintő minden gazdasági, politikai és katonai kérdésben. A Bizottság felállítására és jogkörének szabályozására nem készült jogszabály, ennek ellenére az államhatalom összes funkcióit magához ragadva a kormány, a törvényhozás és az államfő fölé emelte magát. Addigra már a személyi kultusz és a mindenkivel szembeni bizalmatlanság áldozatul követelte a miniszterek egyrészét, a Tervhivatal vezetőjét és az Elnöki Tanács elnökét. Az Elnöki Tanács új elnöke Dobi István, miniszterelnök Rákosi Mátyás lett. A végrehajtó hatalom kezébe ment át az államfői jogkör összes lényeges eleme, mivel Rákosi volt a Honvédelmi Bizottság elnöke is. Az Elnöki Tanácsnak csak a reprezentálás maradt meg. Az 1953. május 17-i választások, bár a Népfront 98,2%-os arányú győzelmét hozták, rejtve hagyták a lakosságnak az MDP politikájáról alkotott véleményét. Az országban a belpolitikai légkör pattanásig feszült. Nyilvánvaló volt, hogy a népköztársaság megteremtésétől 1953 tavaszáig alkalmazott politikát és vezetési módszereket változtatás nélkül nem lehet tovább fenntartani. Szétválasztották a miniszterelnöki és a párt vezetői tisztséget. Rákosi az MDP első titkára, a miniszterelnök pedig Nagy Imre lett. Megszűnt a Honvédelmi Bizottság főhatalma is. Ezt bizonyítandó az Elnöki Tanács több jelentős törvényerejű rendeletet is hozott, a jogköre is kibővült. Az 1954. évi tanácstörvény alapján általános irányítást és legfőbb felügyeletet gyakorolt a tanácsok, mint népképviseleti-államhatalmi szervek felett, azonban a tanácsok felett valójában a Párt gyámkodott, tevékenységüket direkt módon irányította. A hibák és a törvénysértések felszámolására hozott intézkedések megkésett mivolta és végrehajtásuk felemássága azonban 1956 októberére válságot idézett elő. A válság megoldására, az ellenforradalom és következményeinek felszámolására 1956. november 3-án megalakult az Elnöki Tanács elnökének, Dobi Istvánnak támogatásával a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. A kormány 1957. V. 9—11-én számolt be az országgyűlésnek a néphatalom helyreállítása és megszilárdítása érdekében kifejtett tevékenységéről. A parlament jóváhagyólag elfogadta a miniszterelnök beszámolóját (Kádár János), szentesítette az Elnöki Tanács időközbeni törvényerejű rendeleteit. Az Országgyűlés törvényt fogadott