Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

Egységes nagyvárosi település kialakítása. E munkabizottság gondosan mérlegelve Budapest közelebbi és távolabbi környékének topográfiai, települési, közlekedési, valamint gazdálkodási és demográfiai viszonyait, továbbá mindezek tekintetében a jövő fejlődésének lehetőségeit meghatározta a Fővárossal közvetlenül szomszédos területet, amelyet Budapesttel egyetemben, mint egységes és összefüggő nagyvárosi települést kíván kialakítani. Meghatározta ezenkívül azt a távolabbi, korábban védőővnek nevezett területet is, amely az előbbit körülöleli, s amely területen különleges városfejlesztési és városrendezési szempontokat kíván érvényesíteni. Szükségesnek mutatkozik, hogy Nagy-Budapest területe Budapest Székesfőváros mintájára teljes egészében városias kialakításra szánt területként állapíttassák meg azzal, hogy a jelenleg beépítetlen és beépítésre közvetlenül felhasználni nem szükségelt területek egyelőre mezőgazdasági művelés alatt álló, későbbi rendelkezésre szánt tartalék területeknek tekintessenek. A Közmunkatanács illetékességi körének kiterjesztése. A nagy-budapesti értelemben vett főváros tervszerű újjáépítése, valamint a főváros közelebbi és távolabbi környékének összhangzatos fejlesztése érdekében szükségesnek tartom a Közmunkatanácsnak az 1937:VI. tc.-ben megállapított illetékességi körének újabb fővároskörnyéki községekre kiterjeszteni. Ezek az újabb községek a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatáskörébe már korábban bevont községek egy részével együttesen alkotják azt a területet (az ún. Budapestvidéket), amelyen az erre vonatkozóan végzett vizsgálatokból megállapíthatóan a nagy-budapesti értelemben vett főváros vonzása mind társadalmi és gazdasági, mind pedig telepedési és közlekedési tekintetben még érvényesül. Feladataim a házhelyrendelettel kapcsolatban. Jelentős feladat hárult rám a házhelyrendelet végrehajtása tekintetében, nevezetesen biztosítanom kellett azt, hogy ami vidéki vonatkozásban házhelyprobléma, az budapesti vonatkozásban lakásproblémává alakuljon át. Alaposan tanulmányoztam a budapesti lakásszükségletet és a megoldási lehetőségeket. Budapesti lakásproblémák. A két háború közötti időben, miután a gazdasági élet néhány évi aléltságából magához tért, általában 4000 és 7000 között ingadozott a Budapesten előállított lakások száma. Az évenként fellépő lakásszükséglet mértékéről a családalapítások, elhalálozások, a népesség családi állapotában bekövetkezett eltolódások, végül a beés kiköltözések statisztikájának alapján számításokat végeztettem. Ezek eredményeképpen az elméleti lakásszükséglet erősen emelkedőnek mutatkozott, és a negyvenes évek elején már évi 6, sőt 7000 lakásra emelkedett. Annak idején ennyit kellett volna előállítani csak ahhoz, hogy az új családalapítók és a Budapestre beköltözők otthonhoz jussanak.