Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

I. Levéltártani kérdések

felének nagy vívmánya, hogy a levéltár gyűjtőkörébe tartozó szervek szinte kivétel nélkül elkészítették az ügykezelésük rendjét meghatározó iratkezelési szabályaztokat és irattári terveket. A jelenlegi feladat e téren a szabályzatban rögzítettek gyakorlati végrehajtásának helyszíni ellenőrzése, a hiányosságok megállapítása. A levéltár a gyűjtőterületi munka hatékonysága érdekében nyilvántartásokat vezet, felméréseket készít az irattározás, iratkezelés vonatkozásában a felügyelete alá tartozó iratképző szervekről. A szervlátogatásaink során felvett nyilvántartó lapok információt adnak a fondképzők hivataltörténetéről, iratkezelési rendjéről, irattári állapotáról, az általuk létrehozott iratanyag menynyiségéről, forrásértékéről. A levéltár dolgozói rendszeresen tartanak nagy érdeklődés mellett továbbképző tanfolyamokat irattárosok, iratkezelők részére. Levéltárunk „A" kategóriájú közművelődési intézmény, élén a főigazgatóval, akit a főigazgatói tanács (tagjai: főigazgató-helyettes, gazdasági igazgató, osztályvezetők, társadalmi szervek képviselői) segít a vezetéssel együtt járó feladatok megoldásában. Az intézmény első főigazgatója, az alapító dr. Réti László kandidátus volt 1970—1975-ig, őt követte dr. Korom Mihály egyetemi tanár 1976—1978-ig, távozása után ezt a posztot Verő Gábor tölti be. Az UMKL szervezeti felépítése az alakulástól kezdve az utóbbi időkig többször is változott, de létszáma fokozatosan növekedett. Az Űj Magyar Központi Levéltár az 1969. évi levéltári törvényről rá háruló feladatokat 1977-ig olyan szervezeti keretben látta el, amelyben tudományos munkatársai levéltári munkájukat specializáltán végezték: külön osztály (I. gyűjtőköri szervek osztálya) látta el az irattárak felügyeletét, és egy másik végezte (II. levéltári anyagot kezelő osztály) a már beszállított iratanyag feldolgozását. A kezdetben kis apparátussal működő levéltár — 12 fővel alakult, jelenleg már 56 fős — minden vonatkozásban fejlődő intézmény. Az utóbbi években a levéltár pl. új épületrésszel, ezzel együtt jelentős raktárkapacitással gyarapodott. A beszállításra váró iratanyag ismeretében joggal várható, hogy a magyar levéltárügy történetében kivételesen nehéz és felelősségteljes feladatok várnak a levéltárra. Amíg az 1970—1975 közötti időszakban a legfőbb feladat az állami szervek iratkezelési szabályzatai elkészítésének szorgalmazása, illetőleg véleményezése volt, addig a jelenlegi feladat az irattárakban felhalmozódott, veszélyeztetett történeti értékeknek levéltári átvétellel történő megmentése. Űj szerű feladatok más fajta szervezeti kereteket igényelnek. A 70-es évek első felében a levéltári törvény gyors végrehajtása követelte az állami szervekkel való (külső munka) foglalkozás önálló szervezeti keretben való elkülönítését (gyűjtőköri szervek osztálya), 1976-ban a vezetés arra a következtetésre jutott, hogy a levéltári munka intézményszintű szervezése, irányítása, ellenőrzése tekintettel a várható nagymérvű iratbeszállításokra, hatékonyan csak komplexen végezhető el. Vagyis a levéltár áttért az iratanyag csoportosításához illeszkedő referenciabeosztásra, amelyben egyazon anyaggal kapcsolatos mindenfajta levéltárosi feladatot ugyanaz a munkatárs lát el. 1977. január 1-től levéltárunk szervezeti beosztása gyökeresen átalakult, amikor az iratanyag csoportosítására épülve három osztályt hoztunk létre. Az egyes osztályok a legfontosabb állami szervek (minisztériumok) által létrehozott iratanyagnak referenciákba történő csoportosítása alapján alakultak. A referenciák kialakításának alapja pedig a levéltári anyag fondképzőinek államszervezeti, ezen belül elsősorban államigazgatási ágazatok szerinti hovatarto-