Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

v emberben még nem is ismerték). Áz alárendelt szerveknél nem egyszer ellenállás mutatkozott, ill. ragaszkodás a megszokotthoz. A tanácsi mezőgazdasági osztályok nem kapták meg a szükséges hatásköröket. Az FM továbbra is követi a káros gyakorlatot: a megyei mezőgazdasági osztályoknak nem csak a miniszter vagy helyettese adnak utasítást, hanem a minisztérium sok más alsóbb vezetői, sőt előadói is. Lecsökkent ugyan az utasítások száma, ám rögtön megnőtt a körleveleké, melyek burkoltan utasításokat tartalmaztak. A létszámcsökkentési előírást — az ágazat egészében 6600 fő — az FM 300 fővel túlteljesítette, ám ez a szakvezetők bevonása nélkül történt, így egy-egy ponton nem maradt kellő számú munkaerő. Feltárta az ellenőrzés azt is, hogy az FM a leépítés után tárcafeladatokat alárendelt szervek állományába tartozókkal végeztetett el. Nem valósult meg a cél, hogy a tárcától felszabaduló szakemberek a tanácsokat erősítsék. (Megemlíthető, hogy a racionalizálás kezdetekor 14 000 fő dolgozott a szorosan vett földművelésügyi szakigazgatásban; ebből 2000 az FM-ben, 400 más központi országos szerveknél, 2000 a megyei, 3400 a járási és 6300 a községi szakigazgatási szerveknél dolgozott.)

35 A gazdaságpolitikai változást lefékező, hatását csökkentő ellenállás az apparátuson belül, a pozícióba került bürokrácia az államigazgatás mechanizmusában sem engedett frontáttörést. Ha a racionalizálok levágtak valahol egy káros daganatot, másutt újabb nőtt helyette. Az alsóbbszintű vezetők többsége — nem lévén szakterületének képzett szakembere — továbbra is igényelte a számára kényelmes felső előírásokat, nem élt lehetőségeivel, másrészt a hierarchia csúcsán lévők egy része nem is gondolta komolyan a reformot. Így a Minisztertanács 1955 márciusában kénytelen volt megállapítani, hogy az egyszerűsítési célok nem valósultak meg, s ezért a tárcák és országos szervek vezetőit tette felelőssé. Az új határozat elismételte a végrehajtandó feladatot: az ügyköröket decentralizálni kell, a párhuzamos ügyintézést és szerveket leépíteni, a felesleges adminisztratív létszámot pedig visszairányítani a termelésbe; ugyanakkor figyelmeztetett arra is a határozat, hogy kerülendő az elmúlt években tapasztalt sok, kellően elő nem készített, felesleges, és csak zavarokat okozó szervezeti változás.

36 1956 júniusában a Minisztertanács megint csak annyit tehetett, hogy elismételte a mindeddig eredménytelen 1950-es, 1954-es és 1955-ös határozatait.

37 1956 nyarától újabb egyszerűsítési törekvések mutatkoztak, melyek realizálására már nem volt idő. így pl. a tanácsi minta ügyrend október 15-én jelent meg, s a benne foglaltakat már csak a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány szívlelhette meg a 60-as évek során. Megjegyzendő, hogy 1956 nyarán-őszén a vezetés hozzálátott az államigazgatási létszám csökkentésének előkészületeihez, ami ekkor igen balul sült el, mivel a már feszült politikai helyzetben elbizonytalanította, meggyengítette az apparátust. Az ellenforradalom után jelentős és pozitív irányú változások történtek a mezőgazdasági szakigazgatásban. A paraszti termelő kedvet, érdekeltséget, a mezőgazdasági munka jövőjébe vetett hitet elölő beszolgáltatási (és párhuzamosan a diktált, kedvezőtlen feltételű szerződéses termelési) rendszer, s vele irányító hatósága, a Begyűjtési Minisztérium megszűnt. A begyűjtés eltörlése, s az ezt követő felvásárlási rendszer közvetett szabályozó eszközei, melyek egyrészt ösztönözték a termelést, másrészt törekedtek a piaci anarchia elkerülésére és a parasztságon belüli jelentősebb polarizáció lehetőségének elzárására is — az első nagy lépést jelentették a gazdaságirányítás reformjának útján. A terményfelvásárlás, központi készletgazdálkodás és a szabad terményforgalom az élelmiszeripari ágazatokkal egyetemben az Élelmezési Minisztérium (ld.: XII. mel-