Bevezetés - A váci székeskáptalanról
8 A váci székeskáptalan archontológiája 1200—1543 A magyarországi káptalanok, csakúgy mint nyugat-európai társaik, hasonlóképpen épültek fel.6 Az élükön, legyenek azok főpapi székhelyen létrejött székesvagy társaskáptalanok, valamint egyéb, nem egyházmegyei központban működő intézmények, a prépost (prepositus) állt. Gyakran előfordult, hogy a székeskáptalanoknak egy vagy több társaskáptalan vezetője, prépostja is tagja volt, ebben az esetben nagyprépostnak (prepositus maior) is nevezhetik forrásaink. (Ez a helyzet Vác esetében nem állt fenn, mivel nem működött társaskáptalan a székhelyen.) A prépost irányította és felügyelte a testület működését, hívta össze a káptalani gyűléseket, döntött vitás kérdésekben. A karban az első hely illette meg. A prépost után az oszloposkanonokok következtek, akik közül — általában, és ha volt az adott káptalanban - a rangban az első, a karban pedig a második helyet az olvasókanonok (lector) foglalta el. Feladata sokrétű lehetett: vizsgáztatta a felszentelendő személyeket, felügyelte a hiteleshelyi oklevelek kibocsátását és vezette a káptalani iskolát. Munkájában helyettese az alolvasó (sublector) tehermentesíthette, akit az olvasókanonok nevezett ki a klerikusok vagy a kanonokok közül, s ennek megfelelően a fizetéséről és az ellátásáról is ő gondoskodott (ez a többi helyettesre is érvényes). A rangban és a karban következő méltóságviselő az éneklőkanonok (cantor), akinek feladata az énekrend elkészítése volt a misékre és a kánoni imaórákra, valamint az énekek betanítása. Helyettese az aléneklő (succentor) volt, akit szintén ő nevezett ki. A karban a negyedik stallumot az őrkanonok (custos) birtokolta, aki a (székes-) egyház egyfajta kincstartója, kincstárnoka volt (ezért forrásaink néha thesaurarius címmel is illetik), feladata az adott egyház liturgikus felszereléseinek és kegyszereinek kezelése, jó karban tartása, szükséges esetben javíttatása. Ezeken felül őrizte a testületi pecséteket, egyszemélyben volt a káptalan levéltárosa és könyvtárosa is. A felsorolt feladatok ellátásában helyettese, az alőr (succustos) segítette, akit a káptalan egyetértésével nevezett ki. Az alábbiakra általánosságban lásd Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 52-66. - A váci káptalan esetében minderre lásd Tóth Krisztina bevezetőjét az oklevéltárban (VK 1227-1342. 59—62.), a káptalan hiteleshelyi tevékenységére (Uo. 21—58.). A méltóságviselők után a karban — immár a váci káptalanra fókuszálva — a főesperesek, továbbá a dékán következett. A főesperes (archidiaconus) az egyes egyházmegyék változó számú kerületei (districtus), azaz főesperességei (archidiaconatus) élén állt, feladata kettős volt: ítélkezés egyházi ügyekben és felügyelet a főesperesség papjai felett. Minden évben kötelesek voltak a joghatóságuk alá tartozó területen lévő plébániákat felkeresni és ellenőrizni működésüket, ennek ellentételezéseként járt számukra minden paptól a székpénz (cathedraticum). A másik tisztségviselő a dékán (decanus) volt, akit minden esetben a kanonokok
