Mikó Gábor: Egy levéltár régmúltja. A Zarka család középkori okiratai - Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam 15. (Budapest, 2023)

Bevezetés

Bevezetés

Amikor Borsa Iván egy nagyívű tanulmány keretében 1974-ben áttekintette a magyar középkortudomány előtt álló, forrásfeltárással kapcsolatos feladatokat, a medievisztikai kutatás számára rendelkezésre álló kútfőket három nagy csoportba sorolta. Az elsőt az eredetiben fennmaradt levéltári anyagnak tartotta fenn, a másodikat a nyomtatott forráspublikációk csoportjának, míg a harmadikat a 18-19. századi másolatgyűjteményeknek.1

Az eredeti levéltári anyag kutathatóságát akkoriban már nagyban megkönnyítette az Országos Levéltár gyűjteményeiből folyamatosan bővetett Diplomatikai Levéltár, a következő igen jelentős lépés, a Diplomatikai Fényképgyűjtemény koncepcióját a szerző pedig ismertette tanulmánya lapjain.2

A Fényképgyűjtemény több mint 85.000 oklevél fotóját tartalmazó törzsanyaga az 1980-as évek elejére lett kész.3

A második csoportba sorolt okmánytárakkal kapcsolatban a legnehezebb feladatot a külföldön megjelent (forrás)kiadványok sporadikus, magyar vonatkozású oklevélközléseinek felkutatása jelentette Borsa szerint, ugyanakkor becslése alapján ezek száma messze elmaradt a feltáratlan levéltári anyagétól.4

A kettő közül az utóbbihoz kapcsolódtak szervesen a harmadik csoportot képező újkori másolatgyűjtemények. Az ezek kiaknázásával kapcsolatos problémákat a szerző pontosan látta: nagy terjedelemű kötetek, amelyek forrásait, összeállításuk folyamatát, a gyűjtők munkamódszerét, kapcsolatait fel kell térképezni, mindezek adhatnak ugyanis csak pontos képet a másolatok megbízhatóságáról.5

Az egyes kópiákat külön-külön egyeztetni kell az Országos Levéltár diplomatikai gyűjteményeivel, kiderítendő, hogy mely másolatok tartottak fenn eredeti 1 Borsa I. : Medievisztika 111.

2 Uo. 114-117.

3 Borsa I.: Mohács előtti gyűjtemények 8—18.

4 Borsa I. : Medievisztika 111-112.

5 Uo. 118-119.