Mikó Gábor: Egy levéltár régmúltja. A Zarka család középkori okiratai - Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam 15. (Budapest, 2023)
A levéltár története 1787-től napjainkig
A levéltár története 1787-tol napjainkig 15 tait előbb a jórészt a Múzeum levéltárának Mohács utáni okleveleit őrző „R” szekció 224. törzsszáma alatt, majd ugyanott a 319. törzsszám alatt őrizték.34 Jelenleg a „P” szekcióban lelhető fel, a családi fondtöredékeket magában foglaló 2257. számú fond 619. sorozatát képezi.35 nyosra. Az oklevelek száma így már 40-et tesz ki, és mindössze kettő olyan van, amely a vétel Mohács előtti irataiból egyértelműen nem azonosítható. 34 Iványi E. : 1526 utáni gyűjremény 295. és Nyulásziné Straub E. : 1526 utáni gyűjremény 261. 35 Ez azonban már csak mindössze tíz iratot őriz, közülük is a legkorábbit 1633-ból. A fent idézett növedéki napló adatai alapján az 1885-ben és 1886-ban megvásárolt anyag több mint félszáz Mohács utáni oklevelet foglalt magában. Ezek vélhető sorsáról néhány egykori iratvédő pallium számol be, amelyeket a fenti jelzeten lehet megtalálni, és amelyekre rávezették, hogy az egykor bennük lévő irat 1945-ben elpusztult. 36 A konkrét adatok felsorolását lásd az 51-56. jegyzetekben. 37 Lásd a Bevezetésben. Ami levéltár középkori okleveleinek nyomtatásban történő közzétételét illeti, erre 1885 — vagyis a dokumentumok Nemzeti Múzeumba kerülése — előtt tudomásom szerint nem került sor. Nincsen rá adat Fejér Codex DiplomaticusT- ban, bár ennek esetében inkább valamilyen másolatról lehetne szó. De ami fontosabb, felhasználására nem utal a nyolckötetes Hazai Okmánytár sem, jóllehet e kiadvány jelentős mértékben támaszkodott különböző Vas megyei családi levéltárak anyagára is. Éppígy nincs nyoma a Győri történelmi és régészeti füzetek számaiban sem. Csánki Dezső volt az, aki elsőként említette a levéltár Mohács előtti okleveleit, és jó pár adatot felhasznált belőlük nagy történeti földrajzának Vas megyével foglalkozó részében.36 Hogy az okiratokat milyen formában tanulmányozta, arra még visszatérünk. Utóbb, a 20. század második felében, a szisztematikus forrásfeltárást végző Zsigmondkori-, majd a még később induló Anjou-kori oklevéltár kötetei már tartalmazták az ekkorra a Diplomatikai Levéltárba osztott családi archívum adott évkörökbe tartozó iratait. Mindez idáig egy kisebb családi levéltár legújabb kori történetének rövid rekonstrukciója. Ami a históriát érdekessé teszi, az a már említett Hajnóczy-féle másolatgyűjtemény. Utaltam már rá, hogy Hajnóczy kéziratos oklevélgyűjréseivel jellemzően csak említések szintjén foglalkozott a hazai történetírás, a közelmúltig számontartott gyűjteményeit pedig szerencsésen egészíti ki a csornai-soproni kötet.37 Minden bizonnyal vannak további másolatai is, de ezek hollétéről egyelőre nin
