C. Tóth Norbert - Németh Péter: Várjobbágyokból nemesek. A Megyeriek és Rádiak küzdelme a nemesi létért (Függelékül a Megyery család oklevelei és egykori levéltáruk jegyzéke) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 14. (Budapest, 2023)

Előszó

Előszó

Szokás általánosságban mondani, hogy „a könyveknek megvan a maguk sorsa” {Habent sua fata libelli), e mondás

a jelen kötetre többszörösen is érvényes. A története ugyanis mintegy másfél évtizedre nyúlik vissza. 2007-ben Németh Péter felkereste Megyery Pál nyugalmazott mérnök urat az otthonában Kazincbarcikán, aki elmesélte a Megyery család levéltárával kapcsolatos emlékeit és tudását, majd a nála lévő okleveleket és iratokat is megmutatta. Az ott eltöltött tartalmas nap után másfél évvel Megyery Pál az általa őrzött anyagot elvitte Nyíregyházára a levéltárba, ahol az egészet beszkennelték. Újabb évek teltek el, mígnem a megyei levéltár igazgató asszonya, Kujbusné Mécséi Éva közbenjárása révén az oklevelek és iratok a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei (ma már Vármegyei) Levéltár megőrzésébe kerültek.

Az öt középkori oklevél között lapult a magyar társadalomtörténet szempontjából egy nagyon fontos, még pedig a Megyeri és Rádi rokonság 1378. évi statuszperében Szepesi Jakab országbíró ítéletlevelének Mátyás király által 1489-ben átírt példánya. Jóllehet az oklevél addig sem volt ismeretlen, mivel I. Ferdinánd király százhetvenkét évvel későbbi átírását a várjobbágyságról szóló monográfiájában Zsoldos Attila is idézte (sőt, többször is jelezte, érdemes lenne az önálló feldolgozásra), így mondanunk sem kell, hogy a középkori példány felbukkanása milyen örömet okozott. Innentől az események, ha nem is gyorsultak fel, de megindultak a maguk útján. 2017-ben Németh Péter összeállított egy oklevéljegyzéket azokról az oklevelekről, amelyek a perhez kapcsolódnak, majd a következő év során C. Tóth Norbert leírta azok szövegét és elkészítette az azokban átírt oklevelek magyar nyelvű regesztáit. Mindezek után a státuszper érdemi bemutatása következett hasonlóképpen az előbbi munkamegosztásban: C. Tóth Norbert a pereskedés történetét tárta fel, Németh Péter pedig a majd’ háromszáz eskütárs személyét azonosította.

A kötet függelékeiben egyrészt a perben érintett családok leszármazási táblái, másrészt a Megyery család okleveleiről a 18. század első felében készült elenchus és

a további négy fennmaradt középkori oklevél szövege kapott helyett. Érdemes itt is felhívnunk figyelmet arra a levéltártörténeti szempontból is