C. Tóth Norbert - Németh Péter: Várjobbágyokból nemesek. A Megyeriek és Rádiak küzdelme a nemesi létért (Függelékül a Megyery család oklevelei és egykori levéltáruk jegyzéke) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 14. (Budapest, 2023)
Oklevéltár - I. 1364. július 27. - Lajos király a leleszi konventnek
120 Várjobbágyokból nemesek 1526 utáni forrás esetében a J betűt nem írtuk át I betűre, pl. Joannes). A veszszőhasználatban azt az elvet kívántuk követni, hogy a szintaktikailag összetartozó elemek közé lehetőleg ne kerüljön vessző. Az oklevélszövegekben előforduló római számok alakját megtartottuk. A nyilvánvaló elírásokat, szó tévesztéseket általában javítottuk - ezekre jegyzetekben hívjuk fel a figyelmet -, de bizonyos, nem értelemzavaró hibáknál vagy következetlenségeknél csak a szó után tett (!)-lel jeleztük, hogy a szó az eredeti oklevélszövegben az adott formában áll. A szöveg esetleges hiányait a következőképpen jelöltük: [...]. Az egyes oklevelekben előforduló dátumok a szövegben félkövéren feloldva szerepelnek; a hónapot itt római számmal jelöltük. A jegyzeteknél a paleográfiai és tartalmi jegyzeteket, mivel számuk nem volt nagy, egyaránt folyószámozású lapalji jegyzetekben közöljük. I 1364. július 27., Gerencsér, vadászóhely Lajos király megparancsolja a leleszi konventnek, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a királyi emberek egyike — miután megbizonyosodott arról, hogy a Szabolcs megyei Rád és Hárommegyer földek királyi adományozás alá tartoznak, illetve értékükről és nagyságukról - a szomszédok és határosok összehívása után vezesse be azokba Vasvári Pál fia, Tamás fiait, Miklós királyi alpohárnokmester és Jánost. Bal oldalán olvashatatlanul foltos papíron, a hátlapján záró titkospecséttel. SNA Leleszi konvent hiteleshelyi levéltára, Introducto riae et statutoriae V-235. (DF 212 539.) - Anjou okit. XLVIII. 587a. sz. L[odovicus Dei gratia rex] Hungarie fidelibus suis conventui de Lelez, salutem et gratiam. Noveretis, [quod........Nicolaus filius T] horne filii Pauli de Woswar nobilis, pincernarum nostrorum vi[cemagister ad nostre celsitudinis] accedens conspectum propositis suis fidelitatibus et fidelium servitiorum suorum [... ............] ipse constanti virtute et sollicitudine votiva studuit complacere nostr[e maiestati............] regium culmen iuxta suum posse gratum et acceptum quasdam terr[as Rad et Harummeger vo] catas in comitatu de Zabouch habitas asserens easdem fore [ad nostrum ius regium] nostreque collationi pertinentes a nobis sibi et Iohanni fratri suo [dari et conferri postulavit], verum quia de qualitate et quantitate dictarum terrarum et ut[rum nostre collationi pertin] eant,
