C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Előszó
Előszó Az esztergomi székeskáptalan 15. századi testületéről szóló sorozat harmadik - valójában az alább részletezett okok miatt a negyedik - kötetét tartja kezében az olvasó. Az első kötetben a sasadi tizedper során 1453 és 1460 között keletkezett öt ügyvédvallásból kiindulva elemeztem a testület létszámát és a stallumok rangsorrendjét, valamint a kanonokok méltóságviselését. A kötet második részében az esztergomi székeskáptalanban, illetve máshol kanonokságot viselt azonos (kereszt)nevű személyek szétválasztásához szükséges adatokból alkotott életpályákkal, egyfajta „párhuzamos életrajzokkal" találkozhat az olvasó. A kiválasztás kritériumai maguktól adódtak: a korábbi szakirodalom, illetve saját kutatásaim alapján problematikusnak ítélt személyek életútját kíséreltem meg feltárni annak érdekében, hogy elkészíthessem az esztergomi kanonokok megbízható archontológiai adattárát. Az ismertetett életpályák ugyanakkor lehetőséget nyújtottak általános érvényű következtetések levonására is, a kutatás során érintett problémák és azok megoldásai pedig tálcán kínálták az összevetést a korábbi szakirodalmi munkákkal, elsősorban az e témában alapvető szerző, Mályusz Elemér által az egyházi középrétegről írottakkal. A székeskáptalani kanonokok műveltségéről és esztergomi térnyerésükről végzett vizsgálatok eredményeit a kötet harmadik részében ismertettem. Az utolsó, adattári részben kaptak helyet az öt ügyvédvallásban szereplő kanonokok neveit tartalmazó listák, a vizsgált 1451-1460 közötti évtizedben stallummal rendelkező 54 kanonok életrajzi adatai, valamint 11, kanonokok leszármazását ábrázoló családfa.1 1 C. Tóth N.: A kanonoki testület. A második kötetben a fentebb már említett sasadi tizedperrel, illetve az első kötetből megismert kanonokok közül néhánynak nem mindennapi tevékenységével foglalkoztam: a székeskáptalan és a pécsváradi monostor között az 1430-as évek közepén per indult a Buda melletti sasadi plébánia joghatósága alá tartozó Nevegy nevű prédiumon fekvő szőlők tizedeinek birtoklása miatt. Az esztergomi székeskáptalan mint felperes magánlevéltára szinte hiánytalanul megőrizte a perre vonatkozó forrásokat. Közöttük van egy olyan füzetszerű összeírás, amely a tizedper nem sokkal több mint egy évtizedes történetét a káptalan szemszögéből mutatja be: a testület ügyvédként működő kanonokjainak 1452 és 1464 közötti tevékenységét és költségeit részletezi.
