C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
1.6. A „vidéki" főesperes 51 1521 nyarán a lőcsei Henckel Jánost iktatta főesperességbe - az oklevél alapján egyértelmű, hogy a főesperesség az esztergomi egyházmegyébe tartozott.256 256 „archidiaconatus ecclesie Beati Egidii abbatis Thornensis, dyocesis Strigoniensis" - FES 645-647. 257 Szapolyai okit. 222. 258 „precipue electione et presentatione condam illustris domine Hedvige, ducisse Thesseniensis, relicte spectabilis et magnifici condam domini Stephani de Zápolya, comitis Scepusiensis et regni Hungarie palatino ac magnificorum Iohannis de eadem Zapolya similiter comitis perpetui prenominate terre Scepusiensis ac waywode Transsilvane et Siculorum comitis etc. necnon Georgii etiam de predicta Zapolya, fratris modo simili comitis Scepusiensis etc., vivente adhuc prefata condam domina Hedvige bone memorie genitori scilicet eorundem dominorum" - FES 646. 259 Szapolyai okit. 452. A fentebb elsorolt forrásaink alapján tehát a tornai főesperesség egyházjogi hovatartozásában - az 1470-es évtizedet leszámítva - változás nem történt, az továbbra is az esztergomi érsekek joghatósága alatt állt. Mindez azonban koránt sincs összhangban azzal a ténnyel, amelyet a kutatás eddig nem méltatott kellően figyelemre, tudniillik, hogy a tornai főesperességből származó érseki jövedelmekre az esztergomi okleveles anyagban az idézett 1490-es évekbeli forrásokon túl semmilyen adat sincs. Arról nem is szólva, hogy az 1397. évi vizitáció annak ellenére szól főesperességről, hogy - mint láttuk - az 1440-es évek végéig sohasem nevezik így. Mindez összevágni látszik az 1470-es évek rövid idejű - vélt - egyházjogi változásával. A következőkben tehát arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen olyan esemény történhetett a mondott évtizedben, amely ily mértékben befolyásolta a tornai főesperesség helyzetét; azaz egyszerűbben fogalmazva: miért veszíthette el tornai jövedelmeit az esztergomi érsek? Válaszomhoz - kivételesen - a kronológiát felrúgva az időben visszafelé történő bizonyítás eszközéhez kell folyamodnom. A korábban említett Bereck nevű főesperesről tudjuk, hogy nemcsak e hivatalt viselte, hanem volt egy „magánfunkciója" is: 1495-ben Szapolyai István nádor egyik levelében káplánjának és alattvalójának (Brictium de Thorna archidiaconum, subditum et capellanum nostrum) nevezte. 257 (Mint láttuk, hasonló a helyzet Csobádi László esetében is.) Ezen adat alapján már gyanakodhatunk arra, hogy a tornai főesperesség betöltésében a Szapolyaiaknak valamiféle szerepük lehetett. E gyanúnkban nem is kell csalatkoznunk, mivel a fentebb már idézett Nyási-féle kinevezőlevélben expressis verbis leírták: Henckel János a főesperességet Szapolyai István szepesi gróf és nádor özvegyétől, néhai Hedvig tescheni hercegnőtől, valamint fiaitól, János erdélyi vajda és György szepesi grófoktól nyerte el.258 (Mindez azt is jelenti, hogy - mivel Hedvig hercegnő 1521. április 16-án hunyt el259 - Henckel János kinevezésére legkésőbb e hónap folyamán sor került.) Az iktatólevélben emlegetett néhai Ládonyi János személyét is bizton a Szapolyaiakhoz köthetjük. János az 1499-ben már néhaiként szereplő Ládonyi István négy fia - János, Imre, László és Miklós - közül talán a legidősebb, aki pályája elején, az 1500-
