C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
46 Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv mit tudunk a tornai főesperesekről, illetve magáról a főesperességről.211 Elöljáróban leszögezhetjük, hogy nem sokat, de adataink arra talán elegendőek, hogy a fentebbi kérdésekre némi magyarázattal szolgáljanak. 211 A fentebb már idézett két tanulmányon kívül Pirhalla Márton és Kiss Gergely érintette a főesperesség történetét: az előbbi - bármilyen konkrét adat megnevezése nélkül - arról írt, hogy Bornemissza Gergely szepesi prépostnak még sikerült megtartania a főesperességet, de Pethe Márton idején már az esztergomi Szent György-társaskáptalan prépostja szedte a székpénzt (Pirhalla M.: A szepesi prépostság 20., 307.). Az utóbbi - Ortvay T.: Magyarország egyházi földleírása 55. oldalára hivatkozva - azt állította, hogy „a szepesi prépostságnak volt területi kiterjedése. Ilyen volt Torna megye, amelyet ugyan 1273-ban IV. László az esztergomi érseknek ítélt, de kevéssel utóbb ismét a prépostságé lett, és ott egészen a 16. századig egy szepesi kanonok volt a tornai esperes" (Kiss G.: Királyi egyházak 82.). - Megjegyzendő, hogy az Ortvay Tivadar által hivatkozott források egy és ugyanazok, és egy szót sem ejtenek a tornai főesperességről (Reg. Arp. 2428. sz., a kiadások felsorolásával). 212 MES I. 496. (Reg. Arp. 1378. sz.) 213 MES III. 277. (Anjou XX. 139. sz.) Az archidiaconatusra vonatkozó források keresése némi ravaszságot is igényel, mivel - amint az a fentebbi táblázatból is kiderült - az 1400-as évek közepéig az okleveles anyagban nem találkozunk a főesperesek nevével és - jóllehet ez nem törvényszerű - ennek nyomán tornai főesperességgel sem, a forrásainkban ugyanis rendre a kerület (districtus) megnevezés szerepel. A szóhasználat - mint majd a későbbiekből látni fogjuk - korántsem véletlen. Az általam ismert legkorábbi információkat a tornai kerületre IV. Béla király 1263. évi kötelezvényében jegyezték le: ezek szerint a király vállalta, hogy a tornai kerület terménytizedét (decimas suas archiepiscopales in districtu de Torna existentes), mivel arra a görgői királyi kúria ellátása miatt természetben van szüksége, minden évben pénzben fogja megváltani addig, amíg az érsek azt jónak látja, azaz, ha az érsek igényli, akkor újra természetben fogja megkapni a tizedet.212 A következő adat jó két emberöltővel későbbi, és ez idő alatt a tizedek birtoklásában komoly változás állt be. Minden bizonnyal a zavaros időszaknak köszönhetően az esztergomi érsekek elveszítették a tornai tizedeket. Druget Vilmos nádor ugyanis a tornai kerület (districtus) dézsmáját, amely alapítása óta az érsekséget illeti, hamis állítások nyomán jogtalanul Szárd királyi vár részére szedette be, de a nádor egyfelől a király külön parancsára, másfelől pedig miután meggyőződött arról, hogy IV. Béla király - valószínűleg előbb idézett - privilégiuma szerint a tizedek valóban az érsekeket illetik, 1336. márciusi oklevelével visszaadta nekik.213 Vilmos nádor intézkedése előkészítő lépése lehetett Telegdi Csanád érsek alig egy évvel későbbi rendelkezésének. 1337. április 23-án ugyanis az érsek újraalapította az elmúlt idők során elenyészett esztergom-zöldmezei Szent György társaskáptalant, szabályozta létszámukat, illetve részletesen kifejtette, hogy ezek után milyen jövedelmekből gazdálkodhatnak. Csanád érsek többek között a társaskáptalannak adományozta a gömöri tized-
