C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
1.3. Az érsekek a vizitációban 31 kancellárságáról, illetve a nekik e címen a győri harmincadvámból járó évi 500 márka jövedelemről szóló kiváltságlevelét.83 Ugyanerre a napra keltezve rendelkezünk egy másik Zsigmond király által kibocsátott privilégiummal is, amely nem mást állít, mint hogy a király Rozgonyi Péter érdemeire tekintettel újból megteszi a veszprémi püspököket királynéi kancellároknak és egyúttal újból kiutalja nekik az ezzel járó 500 márka jövedelmet.84 Az oklevél, amint már más helyen jeleztük, hamis és „természetesen" nincsen eredeti példánya, azt csak kiadásokból ismerjük, összevetve ugyanis IV. László király szóbanforgó privilégiumával egyértelmű, hogy a hamisítás alapját az szolgáltatta. Sőt nem csak szolgáltatta, hanem szó szerinti átvétele annak egyetlen hely kivételével: ahol az 1276. évi példány Izabella királyné (indite regine domine Isabelle) nevét hozza,85 ott az 1425. február 24-i példányban Borbála királyné (indite regine domine Barbare) neve szerepel.86 Mivel csak kiadásból ismert az oklevél, így nem tudjuk meghatározni, hogy ki és mikor hamisíthatta. Mindemellett felmerül, hogy esetleg Rozgonyi Péter utóda, unokatestvére, Simon veszprémi püspök készítette Erzsébet királyné koronázására, illetve a Pálóci György esztergomi érsekkel lefolytatandó vitájára készülve.87 Ráadásul, ha valóban akkor fabrikálták, nem sikerült túl jól és korszerűen - legalábbis mai szemmel nézve -, hiszen a királynéi kancellári jövedelmet Zsigmond király is a győri harmincadvámból, illetve más királynéi jövedelmekből rendelte kiszolgáltatni (stipendio annuo de tricesima nostra, nominatim lauriensi solven do, vel aliunde, undecunque acceptare voluerit, de redditibus reginalibus),88 ám ez amellett, hogy a vámot valamikor 1365 és 1369 között Lajos király áthelyezte Pozsonyba,89 Zsigmond uralkodása alatt már nem képezte a királynéi jövedelmek részét.90 83 VO 198. (ZsO XII. 178. sz.) 84 Fejér X/6. 672. (ZsO XII. 184. sz.) 85 VO 66. (Reg. Arp. 2741. sz.) 86 Fejér X/6. 673. 87 A vitára lásd Solymosi L.: Az esztergomi érsek koronázó joga 12-13. 88 Fejér X/6. 673. 89 Weisz B.: Vásárok és lerakatok 58. 90 Nem úgy az Árpád-korban, vö. Weisz B.: Az Árpád-kori harmincadvám 277. A királynéi kancellárságról írtakat összegezve elmondható, az egyházlátogatás szövege erősen csúsztat, amikor azt állítja, hogy mindegyik érsek viselte azt a királyi főkancellárság mellett. Ilyen helyzet a középkor folyamán egyetlen esetben érhető tetten, mégpedig az idézett 1387 és 1395 közötti időszakban, amikor Kanizsai János töltötte be a tisztséget. Érdekes módon Zsigmond király uralma későbbi időszakában hasonlóképpen, mint a királyi kancellárságot, a királynéit sem az addig megszokott egyházfő viselte: sem az esztergomi érsek (Pálóci György), sem a veszprémi püspökök (Rozgonyi Péter, Szászi János, Rozgonyi Simon) nem kapták vissza hivatalukat. A szóban forgó mondat leí-
