C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
1.2. Az egyházlátogatás „résztvevői" 23 A táblázat adatain végigtekintve a következőket mondhatjuk a benne szereplő személyekről. A vizsgált rész első pillantásra csaknem a teljes kanonoki kart megörökítette: 37 nevet (kanonokot) sorol fel (ráadásul a vizitáció más helyein, így a távollévők között még Tófői László,33 az oltárigazgatók között Bertalan, valamint László dömösi prépost34 is kanonokként szerepelnek).35 A 37-ből tizenegy kanonoknak - jelen tudásunk szerint - ez az egyetlen előfordulása. (Közülük az egyik, a Csúzi Péter nevű személy 1387-ben érseki nádorként,36 egy másik ugyanilyen nevű - talán a fia - pedig 1414-ben kanonokként37 bukkan fel oklevélben.) Két javadalmas, László esztergom-szentgyörgyi és György szepesi prépost esetében viszont nem eldönthető, hogy az egymás után következő azonos keresztnevű prépostok közül melyikről van szó (jóllehet a szepesinél inkább a Kanizsai rokon38 Csornai Györgyre gyanakodhatunk.) A maradék 24 fő esetében is problémák vannak, hiszen előfordulásuk időbeli szóródása alapján legalább három idősík bontakozik ki: a forrás által is feltüntetett 1397-es év, az 1408/1409-es évek, illetve egy 1410-es évek eleji időszak. A vizitációban feltüntetett 1397-es évben a felsorolt kanonokok közül az adott javadalomban csupán Mikefalvi / Csehi Péter nagyprépostot, Farkasfalvi Frank István olvasókanonokot, Budai János barsi főesperest, Berecket, a Krisztus teste-kápolna igazgatóját és Bingolai Antal kanonokot lehetett kimutatni. A jó tíz évvel későbbi időszakban viszont a más forrásból nem ismert kanonokokon, valamint a két préposton kívül majdnem minden személy kimutatható: az előbb felsoroltakon túl Ürményi Gergely éneklő-, Kajári Abrahám őrkanonok, Esztergom-újvárosi János esztergom-szentistváni, Csornai István esztergom-szenttamási prépostok, László nyitrai, Sóvári Sós László nógrádi, Lévai Jakab gömöri, Tarkői Pál honti, Egerszegi András komáromi és Pöstyéni Tamás sasvári főesperesek. A további hatról pedig feltételezhető, hogy 1408/1409 táján már javadalmasok: János zólyomi főesperes, aki már 1397-ben esztergom-szentistváni kanonok volt;39 Rozgonyi Simon, aki ekkor már egyetemre járt; Verebélyi János és Miklós, Udvardi Nagy Antal és Csepregi Gergely esetében egyrészt javadalmuk, másrészt méltóságuk, harmadrészt pedig az ekkor felbukkanó hasonló keresztnevű kanonokok miatt akár már ekkor a káptalan tagjai lehettek. B.: Veszprémi nagyprépostok 96., életrajza: 102-103.). 33 Lásd az 5. válaszban, a távollévők között (185/22.). 34 Lásd a 28. válaszban (214/3.). 35 Lásd az 5. válaszban, a Szent Péter-oltár igazgatóságánál (193/22.). 36 DF 248607. (1387.1.18.) 37 Esztergomi arch. 195. 38 Engel P.: Genealógia, Osli nem 4. tábla: Csornai. 39 Esztergomi arch. 243. A további következtetések levonása előtt nézzük meg, hogy az okleveles források alapján kiről tudjuk, hogy 1397 körül az esztergomi székeskáptalan tagja volt. (Lásd a 2. táblázatot. Az első oszlopban a sorszám, a másodikban
