C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)

Az egyházlátogatási jegyzőkönyvet tartalmazó kötet anyaga(esküminták, vizitáció, rendelkezések, határozatok, oklevelek)

212 IV

Az

esztergomi székeskáptalan „úgynevezett 1397. évi egyházlátogatási...

1

5

10

15

20

25

clarius videri poterit, et aliqui indigent reparatione et huiusmodi reparatio partim spectat

ad custodem, prout de officio custodis expressum est, par

tim autem

ad dominum prelatum.

(23) A

d vigesimum tertium capitulum sive articulum dicti domini responderunt, quod ipsa ecclesia habet sufficientes calices, cruces et paramenta necessaria, et multe indigent reformatione, ad quarum reformationem tenetur dominus archiepiscopus.

(24) A

d vigesimum quartum capitulum sive articulum ipsi domini responderunt, et ita est repertum, quod ipsa ecclesia nullam fabricam habet, quia ad ipsius fabricam tenetur dominus archiepiscopus.1190

(25) A

d vigesimum quintum capitulum sive articulum repertum est ipsam ecclesiam habere inventarium, quem exhibuit dominus Martinus

succus

tos. Et quia dominus visitator tunc omnia bona ecclesie revidere non valuit, deliberavit alias cum ipsis dominis de capitulo, vel certis ex ipsis sibi coadiunctis, omnia bona ecclesie particulariter secundum inventarium revidere, quia etiam dominus succustos dixit omnia bona ecclesie in ipso inventario non esse inscripta.

1191

(26) A

d vigesimum sextum capitulum sive articulum responderunt dicti domini de capitulo se habere aliqua predia, possessiones et iura

possessionaria, quorum

aliqua sunt desolata et aliqua non, ut supra tactum est in capitulo secundo. Et aliqua sunt alienata, inter que alienata est villa Felwyncz cum suis pertinentiis in partibus Transsilvanis, super quibus sunt littere 1192

1193

1190 Lásd

erre az esztergomi érsekek építkezéseiről szóló híradásokat: Telegdi Tamás (Hegedűs A.: Esztergom rubintként ragyogó temploma), Pálóci György (C. Tóth N.: A sasadi tizedper 77.), Szécsi Dénes (Tóth K.: Szécsi Dénes építkezései); a székesegyházon folyó munkálatokra lásd legutóbb Lővei P.: Bíbor Esztergom.

1191 Nagy Márton alőr (1387-1397), esztergom-szentistváni prépost (1391-1397).

1192 Mellette a margón balról más kézzel: NB.

1193 Felvinc, azaz Aranyosvinc földet az ott élő udvarnokokkal II. András király 1219-ben adományozta az esztergomi székeskáptalannak (Erdélyi Okmt. I. 107. sz., Reg. Arp. 354. sz.), 1227-ben Béla ifjabb király Aranyosvincen további négy családot adományozott a tordai várnépekből nekik (Erdélyi Okmt. I. 146. sz., Reg. Arp. 580. sz.). 1270/1272. körül V. István király a kézdi székelyeknek adományozta a tordai vár Aranyos és Maros folyók között fekvő földjeit (Erdélyi Okmt. 1.304. sz., Reg. Arp. 3534. sz., vö. Benkő E.: Székelyek a középkori Magyar Királyságban 271.), akik azonban nemcsak a nekik adott földeket, hanem az esztergomi székeskáptalan részeit is elfoglalták (1276: Erdélyi Okmt. I. 344. sz., Reg. Arp. 2721. sz.). A székeskáptalan természetesen pert kezdett a birtoka visszaszerzéséért (1320, 1324: Erdélyi Okmt. II. 389., 488. sz.), amelyet annak rendje és