C. Tóth Norbert: A pozsonyi társaskáptalan archontológiája / Archontológia Prešpurskej kolegiátnej kapituly 1204–1462 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 12. (Budapest, 2020)
BEVEZETÉS - A pozsonyi prépostsági templom védöszentje
18 A POZSONYI TÁRSASKÁPTALAN ARCHONTOLÓGIÁJA akkor a Magyar Királyság határain belül keletkezett forrásokban az 1340-es évekig nem tapasztalható ilyen változás. Az évtized közepén aztán egy pápai bullában feltűnik a Szent Üdvözítő- másképp Szent Márton-egyház megnevezés, s ugyanígy egy 1354-es forrásban, miközben a „régi” megnevezés is használatban maradt. A késő középkorban használt és gyakran a korábbi időszakra is visszavetített forma 1358-tól jelenik meg (Szent Márton- másképp Szent Üdvözítő-egyház)74 és néhány kivételtől, illetve a szövegkörnyezet adta értelmi egyszerűsítéstől eltekintve ez is maradt használatban. 74 Felmerülhetne, hogy a két szent megnevezése közötti „alias” szót ne ’másképp’, hanem ’egykor’ értelemben fordítsuk (vö. Dedek Crescens: Pozsony 537.), ám ezt a fentebb idézett okleveles források kizárják. 75 „tum ratione per nos promisse promotionis fabrice Domini Salvatoris ecclesie” - MES III. 589. (Anjou XXIX. 831. sz.). 76 „quod cum ecclesia Sancti Salvatoris de Posonio fabricamentis et constructuris indigere dinoscatur, cui ad preficiendum propria non suppetat facultas, nisi Christi fidelium subventionibus adiuvetur ” - MES III. 686. (Anjou XXXIII. 489. sz.). 77 „condam lacobi iudex predicte civitatis Posoniensis sexaginta, item dominus Martinus condam prepositus dicte ecclesie Posoniensis centum libras denariorum pro fabrica et constructione sepefate ecclesie Sancti Martini de Posonio tempore obitus eorum testamentaliter legassent” - DF 228171. (1361. III. 25.). 78 Vö. az 1434. év építési költségeivel (Szűcs: Munkaszervezet 334.), C. Tóth: Pozsonyi várkút. 79 Vö. Engel: A 14. századi magyar pénztörténet 52., 70-78.: 1 (bécsi) dénárfont = 240 (bécsi) dénár és 1 magyar aranyforint = 96 bécsi dénár. 80 A kápolnát Voyt Frigyes pozsonyi polgár alapította valamikor 1514 előtt, ez év novemberében ugyanis első felesége, Katalin a végrendeletében már rendelkezett a félje kápolnájának építésére adandó összegről Felmerül a kérdés, hogy miért a 14. század közepén történt a váltás? Az egyház történetét nézve ugyanis valóban az tűnik kézenfekvőnek (s a múlt évszázadokban sokszor gondolták is így), hogy a védőszent nevének megváltozására a várból a városba történt áthelyezéskor kerítettek sort. Adataink alapján e forgatókönyvet bizton kizárhatjuk, hiszen a „csere” nem akkor, hanem éppenséggel száz évvel később zajlott le. A 14. század közepéről ellenben több okleveles forrással is rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy építkezések kezdődtek, illetve zajlanak a templomban. Egy 1345 késő őszén a város és a társaskáptalan között a szőlő-jövedelmek ügyében létrejött megegyezés során még csak arról hallunk, hogy a polgárok korábban ígéretet tettek az egyház építésének támogatására.75 Négy évvel később, 1349-ben már elkezdődhettek az építkezések, mivel Telegdi Csanád esztergomi érsek - mivel a Szent Üdvözítő-egyház hiányt szenvedett az építőanyagokban - negyven napos búcsút engedélyezett azok számára, akik támogatják az építkezést.76 A munkálatok még egy évtizeddel később is folyhattak, amint arról a pozsonyi Deprecht fiai, néhai Márton pozsonyi prépost és néhai Jakab bíró, illetve esküdt hagyatéka ügyében keletkezett vizsgálati oklevélből értesülünk: e szerint 1361 tavaszán néhai Jakab fiai, István és Pál még mindig maguknál tartják az apjuk és nagybátyjuk által a templom építésére szánt hatvan, illetve száz dénárfontot.77 Ez a maga nemében hatalmas összegnek számított:78 a 160 dénárfont ekkoriban nagyjából 400 aranyforintnak volt megfelelő.79 A művészettörténeti kutatás a pozsonyi templomon zajló építkezések közül a 14. század közepére az északi kapu Szentháromságot ábrázoló timpanonjának elkészítését keltezi. Az utcára nyíló kaput a Szent Anna-kápolna alapítása után,80 annak építésekor,
