C. Tóth Norbert: A nyitrai székeskáptalan archontológiája / Archontologia Nitrianskej sídelnej kapituly 1111–1526 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 10. (Budapest, 2019)
Bevezetés
10 Bevezetés gálataim is: ugyan a forráshiányos 13. században gyakorlatilag lehetetlen meghatározni a kanonokok számát, de a 14. századtól közvetett módon lehetőségünk van erre. Az eredményt öt grafikonon ábrázoltam: a „teljes létszám” alatt az a létszám jelenik meg, amikor betöltöttnek tekintettem a három oszloposkanonoki méltóságot és a két főesperesi tisztséget - ez összesen öt fő -, továbbá hozzáadtam a kimutatható egyszerű kanonokok számát. A „kimutatható kanonokok száma” alatt értelemszerűen csak azokat a személyeket számoltam össze, akik ténylegesen is adatolhatóak voltak a vonatkozó időszakban.19 Ahol a grafikon vonalai „fedik”, illetve érintik egymást, a két kategóriában lévő számok megegyeznek. 19 Ennek metódusára lásd C. Tóth: Pozsonyi társaskáptalan 104-108. Mindezek figyelembevételével a következő megállapítások tehetők: a 14. század húszas-harmincas éveiben a teljes létszám soha sem érte el a tíz főt, a kimutatható kanonok száma pedig nem volt több nyolcnál (1. táblázat). A század közepén annyiban változott a helyzet, hogy a teljes létszám a nyolc-tízfős tartományban mozgott, de csak egyetlen, az 1344. évben ismert nyolc kanonok neve (2. táblázat). A 14. század végére, összefüggésben a források számának növekedésével, emelkedett mind a teljes létszám, mind pedig a név szerint kimutatható kanonokok száma: az előbbi 1390-1391-ben elérte a tizenegy főt, az utóbbi pedig 1390-ben a kilenc főt (3. táblázat). 1. táblázat. Akanonoki létszám alakulása 1323-1334 között
