C. Tóth Norbert: Az esztergomi székes- és társaskáptalanok archontológiája 1100–1543 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 9. (Budapest, 2019)
Előszó - A munka szerkezete
12 Előszó hogy a kötet nem tart, illetve nem tarthat igényt a teljességre, mivel a forrásfeltárás (elsősorban a vatikáni kutatások és azok kiadása) révén biztosan előkerülnek majd további adatok is. (Ez az egyik fő magyarázata annak, hogy miért nem az utóbbi évtizedekben megjelent káptalani munkák módszerével készítettem el az adattárat: a kanonoki életpályák megrajzolásához még sok adatra van szükség.) Az így létrejött, az elsődleges források segítségével összeállított archontológia remélhetőleg elősegíti mind az Esztergommal, mind pedig a magyar egyháztörténettel kapcsolatos további kutatásokat. A munka szerkezete A kötetben a székeskáptalani kanonokokon túl - ahogyan már említettem - természetesen a másik három Esztergomban működő testület, azaz az esztergom-zöldmezei Szent Györgyről, az esztergom-vári Szent István első vértanúról és az esztergom-hegyfoki Becket Szent Tamásról elnevezett egyházak társaskáptalanjainak tagjait is - külön fejezetekben - felvettem munkámba. A négy testület közül elsőként a székes-, majd pedig a három társaskáptalan adatsorai olvashatók. A listában szereplő oszloposkanonokok sorrendjét a székeskáptalanban elfoglalt helyük szabta meg, a kisprépostok és a főesperesek pedig betűrendben követik egymást (az eredeti sorrendjükre lásd a méltóságsorokat). Az utóbbiak közé - noha nem voltak a székeskáptalan tagjai - felvettem a tornai főespereseket is. Az 1400-as évek után, ha két egymást követő méltóságviselő kanonokra vonatkozó adat között öt évnél több időt telt el, akkor azt a zárójelben álló ismeretlen szóval és mellette az évkörrel jelzem. A főesperesek után a székesegyházban volt kápolnák és oltárok, valamint igazgatóik szerepelnek. Őket a gazdasági tisztségviselők, azaz a dékánok és a divisorok követik. E rész után az egyszerű kanonokok következnek, akik közé, a könnyebb (vissza)kereshetőség okán minden méltóság- és tisztségviselő kanonok nevét is felvettem, utalva az általuk viselt javadalomra. Az adattárban minden esetben az egyes személyek keresztneve volt a rendező elv, mivel forrásainkban az esetek nagy százalékában csak így szerepelnek. A keresztnév után, ha volt, zárójelben a kanonok - forrásokkal alátámasztható - „családneve”, illetve apja neve áll. Ez után a forrásokkal igazolható előfordulásuk első és - ha volt, az alatta lévő sorban - utolsó dátuma szerepel, mögötte zárójelben az adat származási helye található meg (levéltári jelzet vagy forráskiadvány). Ha a két dátum között további adataim is voltak az adott személy által viselt méltóságra, tisztségre, javadalomra, akkor azt jegyzetben közöltem (közbenső adatok). Ugyanitt tüntettem fel, ha a dátum a kinevezésé, vagy ha az illető méltóságviselése alatt névleg, pápai jelöltként más is viselte az adott tisztséget. A külföldi klerikusok neveit - a keresztnevükön túl - a forrásban szereplő latin alakban és az adott ország nyelvének megfelelően is használtam, ahol ez nem volt egyértelműen eldönthető, ott a forrásban található névalak mellett döntöttem. A név és dátum alatt található sorban az illető által viselt egyéb tisztségeket és javadalmakat soroltam fel, de ez - még egyszer hangsúlyozom - csak az archontológia készítése közben előkerült adatokat tartalmazza, külön kutatást csak ritkán végeztem ezekre vonatkozóan. A kötetben bőségesen használtam jegyzeteket, hogy állításaimat minél több oldalról tud-
