C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
2. A „krónika”
88 A „krónika ha ismert, akkor a napi kelettel, feltüntetve a vonatkozó szakirodalmi munkát vagy forrást is. (Ez a „krónika" egyes részeinek datálása szempontjából rendkívül lényeges lehet.) A későbbiekben a jegyzetekben csak a személy neve és az általa viselt méltósága vagy tisztsége szerepel, évköre azonban nem, mivel azokat mindenki az első előfordulásnál találhatja meg (erre a „lásd fentebb!" szöveggel utalok). A szövegben jó néhány olyan személy fordul elő, aki egymás után számos bejegyzésben szerepel (például Szemerédi Balázs, Palicsnai Péter, stb.), ezek esetében az egyes, általam készített időrendi beosztáson belüli első feltűnését jegyzetelem meg, a többit viszont nem. A személynevekhez hasonlóan természetesen a szövegben felbukkanó összes helynevet is azonosítottam. A szöveget a Magyarországon szokásos, a latin források kiadása során követett elvek szerint közlöm: normalizált ti, e megtartása az ae helyett, Beatus, Sanctus és a személynevek nagy kezdőbetűs írása, Iohannes a Johannes helyett. A szavakból esetlegesen kimaradt betű(ke)t, szótago(ka)t jegyzetelés nélkül, csúcsos zárójelek között pótoltam: abs<que>. Az előforduló rövidített megszólításokat kerek zárójelben oldottam fel, például v(estre) r(everende) p(aternitatis). Az egybe- és különírás szempontjából a szöveget nem egységesítettem, hanem megtartottam a korszakra jellemző egybeírt szavak alakját: unacum, quousque, eotunc. Ugyancsak megtartottam a forrásban előforduló arab és római számok alakját, kivételt a fél jelölésénél tettem (V2). A „krónika" szövegében, mivel a per tárgyából adódóan szentszéki bíróság előtt zajlott, az Apostoli Szentszék (Apostolién Sedes) nevét nagy kezdőbetűkkel írtam. A szöveg lejegyzője nyelv- használati jellegzetességének tekinthetjük a gerundiumos és gerundivumos szerkezetek gyakori használatát, bizonyos szavak betűkettőzéses írásmódját, például rennuo (renuo helyett), illetve a met- előtagú sorszámneves alakok használatát a csoport létszámának jelölésére, például mettertius (harmadmaga), met- sextus (hatodmaga), metsedecimus (tizenhatodmaga), stb. A központozást normalizáltam; a vesszőhasználatban azt az elvet kívántam követni, hogy a szintaktikailag összetartozó elemek közé ne kerüljön vessző, ugyanakkor a közbe- és egymásba is ékelt mellékmondatok értelmezhetőségét megkönnyítsem. Bizonyos esetekben pontosvesszőt is alkalmaztam. A jegyzék eredeti tagolását nagyrészt megtartottam, természetesen az oldalváltásokra — jóllehet azokat a szövegben szögletes zárójelben álló számmal, például: [p. 8.] jelöltem — nem voltam tekintettel. A „krónikában" történő tájékozódás és a könyv fejezeteiben való hivatkozás megkönnyebbítésére a szöveg melletti bal margón oldalanként újrakezdődő sorszámozás fut végig. Az alábbiakban közölt „krónika" szövegét egy 14 papírlapból álló füzet 1-27. terjedő oldalaira megszakítás nélkül írta egyetlen — amint korábban már láttuk, egyelőre még azonosítatlan — kéz, a füzet utolsó, 28. oldala üres. A forrás levéltári jelzete: Esztergomi Főkáptalani Levéltár, magánlevéltár, Acta radicalia 45-14-2. (fényképmásolata: DF 237615.)
