C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.5. A tizedper 1451–1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi
A tizedper 1451-1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi 77 Pálóci György érseksége (1423-1439)317 a források feltáratlansága miatt meglehetős homályba burkolózik, mégis utalnak adatok arra, hogy esztergomi (építő-szépítő) tevékenysége semmilyen szempontból sem maradt el elődei és utódai működésétől. Ismeretesek általa készíttetett díszes kódexek, így Missa- léja és Breviáriuma,318 sőt az is, hogy végrendeletében 1000 aranyforintot hagyott a szepesi Szent Márton-egyház javítására,319 (tette ezt minden bizonnyal azért, mert első egyházi méltósága odakötötte320). Ugyanakkor kevéssé ismert, hogy többi főpaptársához hasonlóan ő is tartott egyházmegyei zsinatot.321 Jóllehet ez utóbbi adat az építési munkáktól meglehetősen messze áll, mégis jól jelzi, hogy Pálóci érseksége semmiben sem tért el a későbbi főpapok egyházkormányzatától. Az előbbi képet még egy okleveles forrással is megtámogathatjuk, ameny- nyiben bevonjuk vizsgálatunkba a váci káptalan egy 1446. évi kiadványát: a mondott évben Szécsi Dénes érsek és testvére, János megállapodott Bajmóci Nofri Bardóval és Jánossal bizonyos Nyitra megyei, akkor az érsek és testvére kezén zálog címén lévő birtokok ügyében. Az oklevélből számunkra jelen esetben egyetlen információ fontos, mégpedig az, amely szerint a Nofriak adósai voltak Pálóci György érseknek 1900 aranyforinttal, és ezt a nem kis összeget György érsek a végrendeletében a Szent Adalbert-székesegyház építésére rendelte (idem condam dominus Georgius archiepiscopus ad fabricam kathedralis ecclesie Beati Adalberti martiris de Strigonio testamentaliter legavisse dinosceretur).322 Mindezek után talán nem túl nagy merészség annak feltételezése, hogy Pálóci az érseki palotában is építkezett, ott egy termet átépíttetett vagy felújíttatott, és — ismét csak feltételesen — annak falaira védőszentjéről készíttetett festményeket, illetve helyeztetett el benne ráutaló tárgyat.323 317 Engel P.: Archontológia I. 64., érsekségének végére lásd C. Tóth N.: Esztergomi székeskáptalan I. 111-112. — Érsekségének — meglehetősen gyenge — összefoglalását lásd Beke M.: Pálóczi György 201-203. 318 Körmendy K.: Studentes 105., 159.; Boreczky A.: Missale 417. (4.141); Haidinger A.: Breviárium 418. (4.142). 319 Pirhalla M.: Szepesi prépostság 77. 320 C. Tóth N.: Préposti arch. 62. 321 Vö. Pálóci György érsek 1436. január 1-jei, a kolozsmonostori apáthoz szóló levelével: „tenore presentium indicimus promulgantes sanctam synodalem congregationem anno in presenti in ecclesia nostra Strigoniensi more alias consueto, die videlicet Beati Adalberti martiris et pontificis ipsius ecclesie Strigoniensis pii patroni, videlicet XXIII mensis Aprilis nunc proxime affuturi annuente divino per nos celebrandam" - DL 28222. — Vö. még az érsek 1436. március 25-i, a szászokhoz szóló levelével (DF 286579.). 322 DF 248793. 323 Ugyanakkor rendkívül figyelemre méltó, hogy Szécsi Dénes érseknek az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban őrzött bivalyszarv-serlegén Szent György és a sárkány kisméretű figurája látható. (Zolnay L.: Esztergom 229., VII. tábla.)
