C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
Előszó
Előszó Az esztergomi székeskáptalan1 15. századi testületéről szóló sorozat második kötetét tartja kezében az olvasó. Az első kötetben a sasadi tizedper során 1453 és 1460 között keletkezett öt ügyvédvallásból kiindulva — majd a többi fejezetben kiterjesztve ezt az egész 15. századra — elemeztem a testület létszámát és a stallumok rangsorrendjét, valamint a kanonokok méltóságviselését, egyetemjárását és továbblépési lehetőségeit, azaz karrierjüket.2 A jelen munkában az előző kötetből megismert kanonokok közül néhánynak nem mindennapi tevékenységével foglalkozom, mégpedig egy formájában és tartalmában is egyedülálló kútfő segítségével. Az esztergomi káptalan és a pécsváradi monostor között az 1430-as évek közepén per indult a Buda melletti sasadi plébánia joghatósága alá tartozó Nevegy nevű prédiumon fekvő szőlők tizedeinek birtoklása miatt.3 A sasadi tizedek ügyében valójában ez már a második per volt: az első még a 14. század második évtizedének végén indult és az 1350-es évekig tartott.4 A későbbi oklevelekből egyértelműen kiderül, hogy jelen esetben a Nevegy prédiumon fekvő Gombamái, illetve az ugyanott telepített Ujmál nevű dűlőkben (hegyoldalakon)5 termő szőlők tizedei6 képezték az egészen 1840-ig tartó per tárgyát.7 Az esztergomi káptalan, mint felperes magánlevéltára szinte hiánytalanul megőrizte a perre vonatkozó forrásokat. Valószínűleg ennek is szerepe lehetett abban, hogy a mai napig senki sem vállalkozott a per teljes 1 A kötetben — csakúgy mint az előző esetében — a ma használatos és egyházjogilag helyes főkáptalan megnevezés helyett a középkori székeskáptalan, a szóismétlést kerülendő pedig a 'káptalan', illetve a 'testület' szavakat fogom használni, de minden esetben, kivéve ha külön jelzem (pl. esztergom-szentistváni káptalan), a székeskáptalant értem alatta. 2 Lásd C. Tóth N.: Esztergomi székeskáptalan I. 3 „in causa et causis decimarum vinorum predii seu terre Newegh infra limites parochie parochialis ecclesie Sancti Andree de Sasaad Wesprimiensis dyocesis" - 1435. április 26. (DF 237442. [EKM AR 45-2-15.]) — A továbbiakban a perrel kapcsolatos okleveleknél minden esetben — ellentétben a ma érvényesülő és általam is gyakorolt szokással — a MNL OL DF száma után feltüntettem az esztergomi Prímási és Főkáptalani Levéltár jelzeteit is. 4 Vö. Jankovich M.: Buda-környék plébániái 80-85.; Kiss G.: Királyi egyházak 102., 110., 118., 120., 125. 5 A „mái" meghatározására lásd Tringli L: Sátoraljaújhely Atlasz 33-34.; Reszegei K.: Hegynevek 104-108. 6 1433. október 14.: „super facto spoliationis decimarum vinorum cuiusdam ville Neweg dicte, nunc depopulate" - BTOE III. 1064. sz. (DF 237427. [EKM AR 45-2-3.]) „super quibusdam decimis fructuum in monte Sasad ac Wymal et Gobamall[!] locis et signanter in predio Newegh et eius territorio" - Mon. Rom. Vespr. III. 188. (1467. július 4.) 7 Bónis Gy.: Sasadi közjegyzők 104.
