C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.2. Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452–1465 között
Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452-1465 között 39 rületi hatásköre kapcsán régóta ismert szokásjogi tétellel167 találkozunk: Magyarországon csak a budai és a fehérvári káptalan tanúbizonyságai járhatnák el az egész ország területén. A következő pont szerint pedig hangsúlyozzák, hogy a tizedek a lelki ügyek közé tartoznak. A jó tanácsok után beszámolt a kanonokoknak arról, hogy úgy hallotta, a pécsváradi apát familiárisa, Olasz Ferenc szerzett két levelet, amelyek közül az egyik a pécsi, másik a veszprémi püspökhöz szól, és a címzetteket utasítja, hogy tartsanak vizsgálatot az ügyben. Másrészt arról is hallott, hogy Dénes kánonjogi doktor Pécsről168 eljött és magával hozta a veszprémi püspök ítéletlevelét, amelyet meg akar erősítettni és örök hallgatást szeretne a káptalanra tétetni. Péter kanonok leírta, ő nem hinné, hogy ez megtörténik, de ha mégis, akkor még több pénzre lesz szükség. Egyébként többször is hangsúlyozta levelében, hogy küldjenek neki pénzt, mert éhen hal;169 a múltkor is a váci őrkanonok segítette ki. Ha nem küldenek, kénytelen lesz szerzetessé lenni és beköltözni egy kolostorba. Levele végén még aktuális híreket közölt a pápai udvarból.170 Noha Palicsnai leghamarabb csak 1461 áprilisában tért haza Esztergomba, idehaza az általa elküldött pápai bulláknak és brevéknek köszönhetően tovább folyt a per. Szécsi Dénes érsek, élve a pápai felhatalmazással, 1460. április 20-án elrendelte Péter apát és a szerzetesek megidézését az idézőlevél bemutatásának 12. napjára jelenléte elé a felsorolt egyházi büntetések terhe alatt.171 Gyakorlatilag ezzel egyidejűleg, április 29-én a pécsváradi konvent ügyvédje, Szekcsői Dúl János Esztergomban Mileji János veszprémi kanonok és vikárius, továbbá Budai András kánonjogi doktor veszprémi kanonok, Vetési Albert veszprémi püspök által kijelölt bírák parancsára megidéztette a káptalant. A Pál, az esztergomi Szent Miklós-egyház, János, a Szent Lőrinc-egyház és Ozsvát, a pécsváradi Mindenszentek-egyház plébánosai által végrehajtott idézés szerint a feleknek Veszprémben kellett megjelennie az idézés 56. napján, mivel a pert onnan kívánták folytatni, ahol Apáti Lukács veszprémi kisprépost, Buzlai Bertalan felhévízi és János budai prépostok előtt elült.172 Az előbbi idézéstől függetlenül a per az érsek vezetésével újraindult, ám félő volt, hogy mivel időközben Péter apát elhunyt, a per ismét elül, vagy éppen elölről kell majd kezdeni. A káptalan ezért gyorsan lépett és II. Pius pápától sikerült egy olyan brevét kieszközölnie, amelyben a főpásztor engedélyezte a pernek az apát halála ellenére történő folytatását.173 Nem mintha ettől bármi is felgyorsult volna, mivel az időközben Má167 Werbőczy I.: Hármaskönyv 280-283. (II. rész 21. cím) 168 Valószínűleg azonos Mohácsi Dénes kánonjogi doktor, tolnai főesperessel (1438-1472), pécsi kanonokkal. (Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 349/81. sz.) 169 A „krónika" bejegyzése szerint a káptalan küldött pénzt Péternek! („Krónika" 111-112.) 170 DF 237538. (EKM AR 45-7-11.) — A levél szövegét lásd a 3. fejezet 3. sz. alatt. 171 DF 237529. (EKM AR 45-7-2.; Bónis Gy.: Szentszéki reg. 344/2865. sz.) Az oklevelet Kolozsvári Hano Lőrinc fia Szász János közjegyző írta, vö. Bónis Gy.: Sasadi közjegyzők 107. 30. jegyzet. Az iratban szereplő tanúkat lásd az 1.5.4. fejezet 24. sz. alatt. 172 DF 237597. (EKM AR 45-13-2.) 1461. október 19. (DF 237533. [EKM AR 45-7-6.], Bónis Gy.: Szentszéki reg. 351/2910. sz.) 173
