C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)

1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.1. A sasadi (nevegyi) tizedek

18 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig

E terület, illetve a rajta települt Nevegy nevű falu jövedelme az apátságot gazdagította.31 A jövedelmek tizede azonban, mivel a terület a sasadi plébánia határai között feküdt, és az, mint láttuk, az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott, a mindenkori érseket illette. Ez a helyzet az 1390. évi királyi adomány révén, amikor az esztergomi káptalan birtokába kerültek a tizedek, annyiban változott meg, hogy most már a káptalan szedte be azokat.

De mégis milyen esemény történhetett az 1420-as években, ami kiváltotta a pereskedést? Az első, a perben fennmaradt oklevél alapján az a kép bontakozik ki, hogy a pécsváradi monostor apátjai és szerzetesei jó ideig nem kérdőjelezték meg az esztergomi káptalan tizedjogait a nevegyi terület felett sem, és a tizedeket a pécsváradi apátok rendben átadták az érseknek és a káptalannak. A változásra az 1420-as évek elején kerülhetett sor: az 1410-es évek óta az apátság élén álló Buondelmonte János a pécsváradi apátság nevegyi birtokán termő szőlő kilencedét bérbe adta Bardi Onofriusnak, aki azonban nemcsak azt, hanem a tizedrészt is lefoglalta.32 (Elképzelhető, hogy az esztergomi káptalan 1424-1425-ben ezért erősítette meg V. Márton pápával az ottani birtoklását.) Az ügylet sokáig nem tarthatott, mivel Jánost 1424. november 15-én a pápa kalocsai érsekké nevezte ki,33 másrészt Onofrius valamikor 1426 szeptembere és 1430 februárja között meghalt.34 Mindenesetre János apát közvetlen utódja, Balázs,35 majd később Sós László is tovább folytatták a káptalan jogait sértő gyakorlatot.36 A tizedek ügyében 1429 tavaszán kezdődött új időszámítás, amikor az apátság kormányzói tisztét Sóvári Sós László nyerte el Zsigmond királytól. László valószínűleg kárpótlásul kapta azt, mert a pozsonyi préposti méltóságát át kellett adnia a király orvosának, Siegfried Degenbergnek.37 Sós László neve korántsem ismeretlen a kor forrásanyagában: pályafutása az esztergomi káptalanban indult, ahol előbb rövid ideig, alig egy évig őrkanonok (1397-1398), majd attól kezdve több, mint két évtizeden át nógrádi főesperes (1399-1421) volt. Innen útja Pozsonyba vezetett, ahol a Jubar János halálával megüresedett préposti méltóságot kapta. Alighogy elfoglalta új hivatalát, nyomban összetűzésbe keveredett a pozsonyi társaskáptalan kanonokjaival a jövedelmek megosztása miatt, az ügyben kitört viszálykodás lezárására 1425 tavaszán került sor.38 A préposti címet mintegy nyolc éven keresztül viselte, de 1429 kora tavaszán felcserélni kényszerült azt az üresedésben lévő pécsváradi apátsággal. Ennek élére az uralkodó akaratából és egyetértésével — mivel nem volt rendtag — mint adminisztrátor kapott kinevezést Pálóci György ér31 Végh A.: Buda helyrajza I. 41.

32 BTOE III. 1057. sz. (DF 237430. [EKM AR 45-2-5.])

33 Lukcsics 1.161/752. sz.

34 Engel P.: Genealógia, Noffri.

35 „Doko" (Lukcsics II. 60/93. sz.) Balázst 1426. január 2-án és április 10-én lehet kimutatni az apátság élén. (Zichy VIII. 277-278., vő. Sörös R: Elenyészett apátságok 25.)

36 BTOE III. 1057. sz. (DF 237430. [EKM AR 45-2-5.])

37 C. Tóth N.: Préposti arch. 58.

38 Életére lásd C. Tóth N - Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 208-213., 233.