C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.1. A sasadi (nevegyi) tizedek
16 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig bécsi skót bencések apátját rendelte ki a kérdés vizsgálatára.23 A következő év augusztus 20-án a pápa a bécsi apát jelentése alapján megerősítette, hogy a sasadi és örsi tizedek az esztergomi káptalan menzájához tartoznak,24 majd négy nap múlva, 1425. augusztus 24-én megerősítette IX. Bonifác pápa intézkedését is a jövedelmek uniójáról.25 Az utóbbi oklevelekkel gyakorlatilag lezárult az 1390-ben a plébániák kegyúri jogának adományozásával induló folyamat, s a későbbiekben egyházjogi állásukról már nem,26 annál inkább a sasadi plébánia joghatósága alá tartozó nevegyi tizedek hovatartozásáról folyt a vita. 1.1.3. A sasadi szőlők és a belőlük származó tizedjövedelem Az évszázadok során a per alatt lévő tizedekre a sasadi elnevezés ragadt, amely, noha nem indokolatlan jelzője a jövedelmeknek, mégsem feltétlenül pontos elnevezés. A pereskedés tárgyát ugyanis a Sasad területéből kihasított Nevegy faluban majd prédiumon, illetve hegyen elterülő szőlők tizedei képezték. Zsig- mond király 1390. évi adományában a sasadi és (buda)örsi egyházak kegyúri jogát meg az azokhoz tartozó jövedelmeket adományozta az esztergomi káptalannak.27 A két plébánia előtte, amellett, hogy mindkettő királyi egyház volt, közvetlenül az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott, így tizedei is az érseket illeték.28 Tehát kissé leegyszerűsítve az 1390-es évek elején történteket azt mondhatjuk, hogy plébániák kegyúri jogát és tizedeit Kanizsai János érsek a király, illetve a pápa közvetítésével átadta a káptalannak a kanonokok jövedelmeinek növelésére. (A két falu azonban ekkor még a visegrádi uradalom tartozékaként az 1470-es évek elejéig királyi birtok maradt, akkor viszont Mátyás király Buda városának adományozta ezeket.29) Az eddig leírtak fényében érthetetlennek tűnhet, hogy miért indult per a kérdéses terület tizedei miatt. Csakhogy Sasad területéből, talán még az Árpád-kor első évszázadában, de mindenképpen 1220 előtt, valamelyik király eladományozott egy, a sasadi plébánia határai között fekvő területet a pécsváradi monostornak. (Lásd a térképet!)30 23 ZsO XI. 1536. sz. (V. Márton pápa oklevelének 1435. évi [DF 237450. = EKM AR 45-3-8.] és 1458. évi [DF 237500. = Uo. 45-5-23.] átírásáiból.) — Az oklevél hibásan 1425. december 30-i kelettel is közölve: ZsO XII. 1327. sz. (DF 237319. [EKM AR 44-3-13.], másolata: DF 261227. [AEV ST], p. 251-252.) 24 ZsO XII. 952. sz. (DF 237315. [EKM AR 44-3-9.]; másolata: DF 261227. [AEV ST], p. 252-253.) 25 ZsO XII. 963. sz. (DF 290927.) 26 A fentiek helyrajzi szempontú elemzésére lásd Végh A.: Buda helyrajza 1.41-46.; Gárdonyi A.: Buda határai 384-388. (pécsváradi bencések helyett péterváradi ciszterciek szerepelnek), míg egyházjogi szempontú vizsgálatára lásd Kiss G.: Királyi egyházak 118-119. 27 EFB 38. (ZsO 1.1655. sz., DF 237420. [EKM AR 45-1-9.]) 28 Végh A.: Buda helyrajza 1.45.; Kiss G.: Királyi egyházak 117-119. 29 Végh A.: Buda helyrajza 1.45. 30 A térképet Nagy Béla a Végh András által tervezett (Végh A.: Buda helyrajza II. 308.) térkép alapján készítette.
