C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.1. A sasadi (nevegyi) tizedek
A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig 1.1. A sasadi (nevegyi) tizedek 1.1.1. Aforrás A füzetszerű összeírást — minden valószínűség szerint keletkezése óta — az esztergomi káptalan magánlevéltárában őrzik.1 A jegyzékre annak idején Bónis György is ráakadt, és a közjegyzőkről szóló tanulmánya végén, a közjegyzők díjazása kapcsán két jegyzet erejéig idézte ezt, ugyanakkor a benne található egyéb információkról még csak utalásszerűén sem tett említést.2 A jegyzék összeállításának okát, illetve megbízójának nevét a szöveg nem árulja el. Ám mindkettő esetében komoly indokokat lehet felsorakoztatni a hivatalban lévő esztergomi érsek személye mellett. Az összeállítás, amely az utolsó információkat az 1464-es évből közli, több helyen is utal az érsekre, ráadásul érezhetően mindig úgy, mint aki számára készült az egész irat. Mint majd látni fogjuk, Szécsi Dénes esztergomi érsek 1465. január 18-án ítéletet hozott a perben és annak előzményeként röviden összefoglalta a Zsigmond király ideje óta a perben történteket,3 így felmerülhet, hogy az érsek a döntést elősegítendő kívánta meg a káptalantól a perköltségek, illetve a per történetének leírását. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a káptalan határozta el a költségek tételes összesítését, tisztába teendő az addigi kifizetéseket. Ezt némiképp a jegyzék bevezetője is alátámasztja, mivel annak végén utaltak arra, hogy ami a szóban forgó jegyzékben nem szerepel, azt a káptalan úgy tekinti, mint nem létező dolgot. (Természetesen, mivel semmilyen konkrét információnk nincsen arra, hogy miért született a jegyzék, bármilyen más ok is elképzelhető.) Szécsi Dénes érsek személyére visszatérve: kérése nem lett volna egyedülálló, hiszen alig egy évvel korábban, 1463. június 15-én Bernardus Rovira valenciai kanonok, pápai káplán és ügyhallgató parancsolta meg, hogy a perben 1452 óta keletkezett okleveleket küldjék el neki Rómába.4 Erre válaszul született meg az a Kolozsvári Szász János közjegyző által 1463. november 24-én befejezett 1. 1 Esztergomi Főkáptalan Magánlevéltára, Acta radicalia 45-14-2. (DF 237615.) — A jegyzetekben mindenhol mint „Krónikára" és a jelen kötet megfelelő oldal- és sorszámára fogok hivatkozni. 2 Bónis Gy.: Sasadi közjegyzők 112. 51. jegyzet. 3 DF 237547. (EKM AR 45-8-2.) 4 DF 237604. (EKM AR 45-13-9.; vö. Bónis Gy.: Szentszéki reg. 361/2974. sz.)
