C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
2. „Párhuzamos életrajzok” – Esztergomi kanonokok a 15. században
86 Párhuzamos életrajzok" — Esztergomi kanonokok a 15. században radt — oklevelet 1507. február elejéről ismerem: e szerint az egri káptalan előtt megjelentek a néhai Dorogházi László ítélőmester fiai, Kristóf és Imre — az utóbbi fiai, János és Mihály nevében is —, majd megállapodtak az előbbi két oklevélben már felsorolt, immáron 75 aranyforintért zálogban lévő birtokrészek kiváltása ügyében. A jelek szerint erre azért volt szükség, mert Erzsébet asszony időközben ismét megözvegyült (domine Elizabeth primum prefati condam magistri Ladislai de Doroghaza, tandem vero condam [ .......] relicte).336 Az előbbiekben néhány részt szó szerint idéztem az oklevelekből. Erre azért volt szükség, hogy lássuk: Kristóf és Imre biztosan nem Erzsébettől született gyermekei voltak Lászlónak (egyik oklevélben sem nevezik anyjuknak). Az idézett források adatait, az időrendet és a generációkat figyelembe véve tehát a családról a következőket mondhatjuk (lásd még a kötet végi családfát): idősebb, avagy János fia László közjegyzőnek (az általa jegyzett oklevelek egyikében sem tüntették fel, hogy papi rendeket viselt volna) időben egymás után valószínűleg három felesége volt: az elsőtől született ifjabb László esztergomi kanonok, a másodiktól Kristóf és Imre, végül az utolsótól, Erzsébettől még két leánya, Katalin és Krisztina. Imre felesége 1511-ben Bélái Bálint özvegye, Borbála volt,337 akitől legalább három gyermeke született: az említett János és Mihály, valamint Katalin, az utóbbi férje Felsőpalicsai Verebes Miklós lett.338 A család a 16. század második felében „Dorogfi" néven339 élt tovább. Apa és fia karrierje az eddigi irodalommal ellentétben — akik egyazon személynek tekintették őket —, nem a megfelelő példa a világi majd egyházi és ismét világi pályát befutó személyekre, mint ahogy arra sem, miként lépett valaki egyre feljebb a képzeletbeli ranglétrán.340 Noha ismeretesek olyan adatok, amelyek szerint szentszéki jegyző egyetemre ment (például Felsőlendvai Péter341), de olyanok nem, hogy az illető visszatért volna régi munkájához. Ugyanakkor a királyi kancelláriában végzett munka eredményeképpen kaphatott valaki kanonoki javadalmat bármely káptalanban, de visszafelé ez az út már járhatatlannak bizonyult. 336 1507. február 1. (DF 263798.) 337 1511. május 22. (DL 105623.) 338 1533. május 5. (DF 268876.), ekkor Imre már nem élt, csak özvegy és leányai meg férje szerepel. 339 Vö. 1533. május 5. és 1561. augusztus 30. (DF 268876.) 340 Vö. Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 358. 341 Körmendy K.: Studentes 194/109. sz.
