C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
2. „Párhuzamos életrajzok” – Esztergomi kanonokok a 15. században
84 Párhuzamos életrajzok" — Esztergomi kanonokoka 15. században A fenti táblázat alapján teljes biztonsággal kizárhatjuk, hogy idősebb (János fia) László 1470-ben beiratkozott volna a bécsi egyetemre, majd 1475-ben immáron borostyánkoszorúsként folytatta volna tanulmányait.325 Mint látható, 1470-ben tavasszal és ősszel is, 1475-ben pedig tavasszal, nyáron és ősszel is Esztergomban tartózkodott, így az e néven Bécsben tanuló személy csak a fia, az ifjabb László lehet. Ráadásul az 1475. évi adat szerint e László esztergomi kano- nokságot viselt: mint láttuk, 1479-ben apjával együtt szerepelt Túronyi Mihály milkói püspök oklevelében.326 De melyikükből lett az ítélőmester? A választ egymást támogatva két forrás adja meg: Dorogházi László első ítélőmesteri említése 1484. május 3-ról ismert —, ettől kezdve folyamatosan kimutatható e minőségében a királyi kúriában, illetve az ott kiállított királyi személyes jelenléti okleveleken.327 Ugyanakkor Dorogházi László esztergomi kanonok utolsó említése 1489 közepéről maradt fenn, amikor a káptalan tanúbizonyságaként (honorabilem magistrum Ladislaum de Doroghaza, socium et concanonicum) küldte ki az Esztergom megyei Lábatlan birtokra egy vizsgálat elvégzésére.328 Úgy hiszem, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy nem a kanonokból lett az ítélőmester, de mindezt egy másik adattal is alá lehet támasztani. Ismeretes ugyanis egy, a korábbi kutatás által is felhasznált adat. Ez egy Aragóniái János esztergomi érsek jószágkormányzója, Brancha Barnabás által kibocsátott — azóta elveszett — oklevél, amelyet bányászattal összefüggő tartalma miatt annak idején Wenzel Gusztáv kiadott e tárgyú munkájában.329 Az oklevélben Brancha Barnabás felsorolta azokat, akik részt vettek a bányarendtartás elkészítésében: György esztergom-szentgyörgyi prépost, György mindkét jog doktora, a Szűz Mária-kápolna és (az előző fejezetben tárgyalt) Tharanta Tamás mester, a Krisztus teste-kápolna rektorai, Dorogházi László ítélőmester és Bálint kanonok. (A névsorban György prépost neve biztosan hibás, mivel ekkor, mint azt szintén az előbb láttuk, Ibafalvi Tamás állt a társaskáptalan élén, de ezenfelül a szereplők tisztségviselési ideje mind az 1484-es, mind az 1485-ös évnek meg325 Vö. Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 270.; Körmendy K.: Studentes 199/120. sz., Tüskés A.: Bécsi diákok 228/4492. sz. 326 1479. március 15. (DL 18184.) 327 Pl. 1484. július 20. (DF 283754.) prothonotarius; november 23. (DL 4092.) „Lecta per magistrum Ladislaum"; 1485. április 24. (DL 72044.) prothonotarius; november 11. (DL 19086.) „Extradata in tertia per Dorog." 328 1489. június 3. (DF 208967.) 329 Wenzel G.: Bányászat 351. — A kiadásnak több hibája van, ezek közül az egyikre, amely szerint az oklevél évszáma nem lehet 1414, már Bónis György felhívta a figyelmet: ő 1484-re helyesbítette annak évét (Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 270.), javaslata pedig elfogadható, habár az oklevél ugyanígy kelhetett egy évvel később is: Brancha Barnabás 1484-ben lett Aragóniái János esztergomi érsek jószágkormányzója — 1484. március 14. (DF 225455.) - 1485. február 11. (DF 228109.) között, illetve az üresedés idején, 1486. január 25-én (DF 250021.) mutatható ki —, és mivel az érsek 1485 októberében halt meg (Beke M.: Aragóniái János 219-222.), így az oklevél dátumaként az 1485. évet is figyelembe vehetjük. (Az oklevél pünkösd ünnepe előtt csütörtökön, azaz 1484-ben június 3-án, 1485-ben május 19-én kelt.)
