C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
2. „Párhuzamos életrajzok” – Esztergomi kanonokok a 15. században
Tamások a káptalanban 81 olyan eset ismeretes a káptalan 15. századi életéből, amikor valaki önként lemondott volna tekintélyesnek mondható javadalmáról. A jelen esetben azonban éppen ez történt. Ibafalvi Tamás esztergom-szentgyörgyi prépost és vikárius 1489. január 9-i oklevele szerint Tharata-i Tamás kanonok és kápolnaigazgató lakószobájában a mondott prépost, valamint Gosztonyi András esztergom-szentistváni prépost312 és Fülöp zólyomi főesperes313 jelenlétében bevallást tett. E szerint mivel megöregedett, nem képes ellátni a kápolna igazgatását és szolgálatát, ezért lemond arról és átadja Grabarjai Miklós esztergomi kanonok314 részére. Mindezt Tamás azzal a feltétellel tette meg, hogy lemondása csak Miklós javára szól, másnak nem adhatják át a javadalmat. Ibafalvi Tamás prépost és vikárius elfogadta a lemondás feltételeit és megerősítette Miklóst az oltárigazgatóságában.315 Grabarjai, vagy ahogyan később szerepelt, Pozsegai316 Miklós három hét múlva, február 6-án megjelent a Bécsben tartózkodó király előtt és kérte Tamás kanonok lemondásának, illetve a javadalom részére történt átadásának megerősítését. Mátyás király beleegyezését adta és egyúttal egyetértéséről biztosította a javadalom új birtokosát.317 Miklós szándéka kettős lehetett a hagyományozás megerősítésével: az nyilvánvaló, hogy egyfelől saját jogait biztosította, másfelől azonban érdemes az oklevél hátlapjára egykorúan írt szöveget is idéznünk: e szerint az esztergomiak úgy gondolták, a szóban forgó oklevélben a király bizonyította, hogy a Krisztus teste-kápolna kegyúri joga a káptalant illeti.318 (Mindez a kétarcúság talán arra vezethető vissza, hogy az érsek kiskorú lévén a király intézkedett helyette; a kérdésre a későbbiekben még visszatérek.) Mátyás király oklevele egyúttal az utolsó híradás Tamás kanonokról. Amennyiben helyesen gondoltam, hogy 1453-ban ő szerepel kijelölt királyi emberként, illetve hozzávesszük azt, hogy a javadalomról történt lemondását öregségével indokolta, akkor 1489-ben valószínűleg már régen betöltötte a 60. életévét. Összegezvén tehát a Krisztus teste-kápolna rektoráról megismert forrásainkat, kijelenthető: a javadalmat 1460 és 1489 között megszakítás nélkül egyetlen személy, Tharata-i vagy, ahogyan egyszer említik, Tarnócai Tamás esztergomi kanonok és aléneklő319 viselte. 312 1483. október 7-től (DF 236546.) haláláig, 1499. október 22-ig (Pór A.: Szentistváni prépostság 36.) állt a prépostság élén. 313 1486. augusztus 30. (EFB 148. = DF 238101.) és 1494. július 23. (DF 208852.) között adatolható, egyúttal budai kanonok is volt. (DF 236563., vö. Köblös J.: Egyházi középréteg 292/30. sz.) 314 Az első adatom 1484-ből van esztergomi kanonokságára, amikor egyúttal a Szent Miklós-ol- tár igazgatóságát is viselte. (DF 236334.) 315 DF 238322., a lemondás tényét és módját a két tanú aláírásával is igazolta. 316 Vö. 1493. szeptember 10. (DF 248490.), 1493. szeptember 24. (DF 208765.), 1494. május 26. (DF 249868.), 1494. július 4. (DL 20197.) 317 DF 238318., „Commissio propria domini regis." 318 „Testimonium regium super eo, quod ius patronatus capelle Corporis Christi pertinet ad capitulum." - DF 238318. 319 E tisztségére csak 1461. augusztus 2-ról (DF 208790.) és 1462. március 31-ről (DF 236322.) rendelkezünk adatokkal, de nem tudni, meddig viselte. Utóda 1471. március 14-én (DL 17186.) szerepel először és utoljára. T-----TT 1
