C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
2. „Párhuzamos életrajzok” – Esztergomi kanonokok a 15. században
A két Simon (Trevisói Simon és Hanvai Darvas Simon) 61 nonok bukkanjon fel újból.149 Könnyen elképzelhető, hogy Sóki Miklós 1452 őszén a Temesvári Miklós továbblépésével megüresedett éneklőkanonokságot, míg Mihály az őrkanonokságot kaphatta meg.150 Három társa közül Bencen- ci Jánosról elképzelhető, hogy vele együtt tért haza Padovából, mindenesetre 1449-ben már itthon volt, mivel ügyvédként jelent meg az esztergomi szentszéken.151 Kanonokságot azonban, némileg meglepő módon, nem itt kapott először, hanem a váci, majd a titeli és a fehérvári káptalanban.152 Esztergomban csak 1461-től mutatható ki. Kozárdi László és Hanvai Simon legalább két, illetve három évvel később érkezett vissza Esztergomba, és mint látható, időközben László elnyerte a barsi főesperességet. Kérdés persze, hogy meghatározható-e, pontosan mikor nevezték ki őket a javadalmaikra. A barsi főesperességet ada- tolhatóan 1432 ősze óta Váradi György fia Albert viselte, aki a Collegium Christi alapítójának, Budai János főesperesnek az akarata szerint egyetemen tanult. Tanulmányait 1432. október 13-án kezdte Bécsben,153 ahol 1434-ben a licenciá- tusi, majd 1446-ban a kánonjogi doktorátust szerezte meg.154 Utoljára 1447. január 13-án szerepel barsi főesperesként mint doctor decretorum.155 Ugyanekkor a nógrádi főesperesség élén is változás történt: Szalárdi János156 szintén ugyanabban az 1447. januári oklevélben szerepel utoljára hivatalában, mint Albert. Alig nyolc hónappal később, 1447. szeptember 10-én már egy bizonyos György fia Albert kánonjogi doktor volt a nógrádi főesperes és egyúttal az esztergomi vikárius is.157 A két Albert kétségkívül azonos, így Váradi Albert pályája az alábbiak szerint rekonstruálható: barsi (1432-1447), nógrádi (1447—1456)158 végül nyitrai főesperes (1457-1469),159 közben pedig az esztergomi szentszéket vezette vikáriusi (1447-1465)160 címmel. Visszatérvén Kozárdi László személyére, könnyen elképzelhető, hogy a barsi főesperességet már 1447 közepe táján, Albert javadalomváltása után mint a Collegium Christi tanulója nyerte el. Hivatalviselését ennek ellenére csak 1450. 149 DF 237769. 150 Körmendy Kinga feltételezése, amely szerint Lippai Mihály hazaérkezése után jegyzőként dolgozott volna az esztergomi szentszéken, illetve közjegyző lett volna (Körmendy K.: Az esztergomi könyvállomány 167. és Uő: Studentes 191/94. sz.), egyelőre sajnos semmilyen adattal nem támasztható alá. 151 DL 69475. (1449. augusztus 23. „Iohanne baccalaureo in decretis de Bechencz") 152 1454. július 20. (DL 44737. = Bónis Gy.: Szentszéki reg. 336/2787. sz.) -1460. július 29. (DL 15482.) váci; 1458. szeptember 23. (DF 237510.) - 1460. május 28. (DF 237600.) titeli; 1459. április 3. (DF 237774.) - 1465. december 2. (DF 242775.) fehérvári kanonok. 153 MWRF44. 154 Vö. Körmendy K.: Studentes 188/85. sz., Tüskés A.: Bécsi diákok 110.1579. sz. — 1446. augusztus 26-án a káptalani méltóságsorban már kánonjogi doktor. (DF 237954.) 155 DF 235585. 156 Vö. Körmendy K.: Studentes 188/79. sz. és DL 55331. 157 DL 98025. — Vö. Körmendy K.: Studentes 190/90. sz. 158 1447. szeptember 10. (DL 98025.) -1456. augusztus 17. (DF 237483.) 159 1457. július 1. (DF 201350.) - 1469. március 17. (EFB 139. = DF 238130.) 160 1447. szeptember 10. (DL 98025.) - 1465. január 4. (DF 240496.) TT T—r
