C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
2. „Párhuzamos életrajzok” – Esztergomi kanonokok a 15. században
A három Miklós (Adatok Temesvári Miklós életéhez) 51 2.2. A három Miklós (Adatok Temesvári Miklós életéhez) Az esztergomi székeskáptalanban az 1430-as évektől egyszerre három Miklós nevű javadalmassal találkozunk. Hármójuk egyikével, az őrkanonokságot viselő Verebélyi Jakab fia Miklóssal a jelen tanulmányban nincsen dolgunk, személyéről gyakorlatilag a megismerhetőség határáig mindent tudunk: 1421. március 2-án kérelmezte a stallumot a pápától,69 és e tisztségben találjuk még 1432. október 26-án is.70 Valamikor ezután elhalálozott; 1434 júniusának elején már utóda szerepel.71 A másik két Miklós azonosításával már komolyabb nehézségek vannak. Az egyikük 1424. április 26-án tűnik fel az éneklőkanonoki javadalomban, őt Temesvári Miklós kánonjogi doktorral szokás azonosítani.72 Noha vezetékneve (Temesvári) gyakorlatilag csak a forrásokban való megjelenésekor, illetve az azokból történő eltűnésekor szerepel, az egyezés több mint valószínű. Ennek oka, hogy a szóban forgó Miklósok közül egyedül neki volt egyetemi fokozata: az előbb már említett kánonjogi doktori címet viselte. E doktorátusa segítségével vált tisztázhatóvá személyének különbözősége.73 A mondott „másik" Miklós741438. július 2-án bukkan fel először a forrásokban; ekkor még csak az esztergom-szentistváni prépostság kijelölt ( nominatus) prépostja volt. Az oklevélből világosan kiderül, hogy az esztergom-szentistváni prépostság élén kormányzói (gubernator) címmel Csetneki László, a budafelhé- vízi keresztesek kormányzója állt, míg Miklós, habár kijelölt prépost volt, egyszerűen csak klerikusi címmel szerepel.75 Hat évvel később, 1444-ben Miklós már „rendes" prépostja volt egyházának.76 A jól alakuló képet két dolog zavarja meg: a szakirodalom feltételezése szerint a két Miklós valamikor javadalmat cserélt, valamint a csere után gyakorlatilag egy időben tűnnek el a forrásokból: mind az esztergomi éneklőkanonokságot, mind a szentistváni prépostságot nagyjából azonos időpontig (1456/1457) egy-egy Miklós töltötte be. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 1446-ban és 1447-ben egy újabb Miklós bukkant fel az oszloposkanonokok között. A szerencse azonban ezúttal mellénk szegődött, mivel e Miklós első előfordulásakor az utókor számára előzékenyen feltüntette „vezetéknevét" is: e szerint 1446. augusztus 26-án77 Sóki István fia78 Miklós őrkanonok íratott át a káptalannal egy oklevelet. A méltóságot nem tudjuk, 69 Lukcsics 1.106/344. sz. 70 Fejér X/7.413. 71 Mihály, akinek ez az egyetlen adat őrkanonokságára: 1434. június 3. (UGDSIV. 524.) 72 Kollányi F.: Kanonokok 90. (1425-1457 között) 73 Mindezt a források oldaláról jól támasztják alá az esztergomi káptalan oklevelei, amelyekben mindketten szerepelnek: 1443: DF 236364., 1446: DF 237954., 1447: DF 238047,1453: DF 237769., 1456: DF 237483. 74 Kollányi F.: Kanonokok 92. (1435-1453 között) 75 DF 208774. 76 DL 13732. 77 DF 237954. 78 DL 13630. (1441. július 1. — Az adatot Neumann Tibornak köszönöm!)
