C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
40 Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén kerülők arányában. Ugyanakkor két területen jelentős különbségeket véltem felfedezni. A kanonokok közel negyede rendelkezett egyetemi fokozattal — ők azok, akik még Zsigmond király uralkodása végén végezték egyetemi tanulmányaikat és fokozataik elérése után — többek között a generációváltásnak is köszönhetően — az 1440-es végén és az 1450-es évek elején sorra elnyerték a káptalan legrangosabb méltóságait. Az innen nézve jól induló pályájuk azonban megrekedt Esztergomban: közülük — az egyetlen, minden szempontból kivételt jelentő Trevisói Simonon kívül — senki sem került be az egyházi réteg elitjébe, a főpapok közé. (A címzetes püspöki címmel rendelkező Gergely és Túronyi Mihály — mivel püspökségükkel nem járt külön jövedelem — főpapi címe csak a káptalanon belül jelentett rangemelkedést.) Talán ezzel összefüggésben a javadalomhalmozók száma és aránya is — a kutatások jelenlegi állása alapján — meglehetősen alacsony. A szakirodalomban szereplő kritériumoknak megfelelő, klasszikus értelemben vett több különböző helyen javadalommal rendelkező kanonokok éppen csak mutatóban (5 fő) vannak a káptalanban. Ugyanezt erősíti az is, hogy nagyon kevesen érkeztek más helyről a káptalanba (3 fő) és még kevesebben távoztak (2 fő) másik egyházi intézménybe. Ha mindehhez hozzátesszük azt, hogy a testületbe az 1450-es években bekerültek évtizedekig meghatározó szerepet játszottak, akkor azt mondhatom, hogy az esztergomi székeskáptalan testületé kívülről zárt, már-már elzárkózó testület benyomását kelti. Mindezek mögött, összefüggésben az 1440/1450-es évek belpolitikai helyzetével, egyetlen ember meghatározó szerepét tudom elképzelni: Szécsi Dénes érsek minden szempontból kézben tarthatta a testületet. Összefoglalóan tehát úgy tűnik, hogy az esztergomi székeskáptalanból nem vezetett út magasabb méltóságba, ugyanakkor az ide bekerülő személyek számára az esztergomi javadalom karrierjük csúcsát jelentette. Annak eldöntése azonban, hogy ez előnyös vagy hátrányos volt-e az egyes kanonokok és a testület számára, csak további vizsgálatok tudják eldönteni.
