C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451-1460 között 25 arányukon felül szerepelnek. A nagypréposti méltóságot a mondott tíz évben csak nemesek viselték, a három kisprépostságot viselő 5 személy közül pedig kettő volt nemesi származású. Az oszloposkanonokok, a főesperesek és a kanonokok között is számottevő a jelenlétük. Az egyetlen javadalom, ahol nem lehetett nemest kimutatni, a kápolnaigazgatóságoké. A következő kategóriába a polgárok és cívisek tartoznak: a nagyprépost- ságot ugyan nem, de a kisprépostságokat már sikerrel vették célba, ugyanannyian szerezték meg azt, mint a nemesek (ez 40 százalékos arányt jelent). Az oszloposkanonokságok terén már egyértelműen feléjük billen a mérleg nyelve, míg a jelek szerint a szabad királyi, de főleg a mezővárosi polgároknak az igazi vadászterületei a főesperességek voltak. A főesperesek közel 60 százaléka közülük került ki. Kápolnaigazgatót, csakúgy mint a nemesek esetében, közülük sem tudunk kimutatni. Az utolsó előtti csoportban a jobbágyszármazásúak vannak: egy kisprépos- ti, két főesperesi javadalmat tudtak elnyerni, míg a kápolnaigazgatók között csak ők szerepelnek. Az egyszerű kanonokok között viszont szinte minden második javadalmas jobbágycsaládból érkezett. A kép meglehetősen egyértelmű: ugyan relatíve sok jobbágyivadék jutott be az esztergomi székeskáptalan tagjai közé, de a legtöbbjüknek a kanonokság egyúttal karrierje csúcsát is jelentette. Az utolsó vizsgálati „csoportot" a külföldiek jelentették. Mint látható, ide egyetlenegy személy tartozik, aki már bekerülésekor elnyerte az olvasókano- noki méltóságot és azt haláláig viselte. E számadat egyébként újfent azt bizonyítja, hogy más káptalanokkal szemben Esztergomban az idegenek száma és aránya elenyésző volt. Csábító lenne ezek után az egyes kanonokok káptalanba jutásának módjáról is, csakúgy mint a többi munka, táblázatot készíteni, erre azonban nincsen lehetőségünk, mivel statisztikailag nem értékelhető az az adatmennyiség, amely e tárgyban rendelkezésünkre áll. Éppen ezért, noha a fentiek ellenére az egyedi életpályák megrajzolásától nem tekintettem el, azokat az olvasó nem ehelyütt, hanem egyrészt — az 1451-1460 közötti időszakra nézve — az adattárban (4.2.), másrészt — a teljes 15. század vonatkozásában — pedig a 2. és 3. részben találhatja meg. 1.2.2. A „karrier" — Az 1451-1460 között javadalmat viselt kanonokok előrelépése A fenti címben leírtak némi magyarázatra szorulnak: a következőkben az 1451 és 1460 között kimutatható, biztosan megállapítható származással rendelkező kanonokok teljes, azaz ha volt, 1451 előtti és 1460 utáni pályáját fogom vizsgálni. Fontos leszögezni, hogy e pontban csak az egymás után viselt méltóságaikat elemzem, legyenek azok a káptalanon belül vagy kívül (azaz más káptalanokban) és nem az egyidőben birtokoltak (azok a javadalomhalmozás körébe esnek, erről lásd alább) képezték a vizsgálat tárgyát. Az erről készült táblázatok közül az elsőben (10/a) az egyszerű kanonokságról elért további javadalmak
