C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
114 Mítosz és valóság — Az egyházi középréteg Esztergomban lomváltogatásnak nem tudom az okát: Esztergomban ekkor Estei Hippolit volt az érsek, míg Egerben 1491 őszéig Nagylucsei Orbán,135 majd mintegy évnyi üresedés után Bakócz Tamás volt a püspök. Utóbbi érkezése 1492 szeptemberében136 látszólag egybevág Kétházi visszatérésével Esztergomba, és így valamilyen mögöttes szándékot is kereshetnénk, de Bakócz érseki kinevezése (1497. december 20.)137 után, Kétházi, mint láttuk haláláig viselte a nagypréposti méltóságot. Mindezeken túl feltételesen annyit állíthatok, hogy Kétházi Pál, mivel a névadó település Bodrog megyében fekszik, valószínűleg a Váradi testvéreknek, Péter kalocsa-bácsi érseknek és Pál esztergomi nagyprépostnak köszönhette esztergomi javadalmát, és az utóbbi halála (1493. szeptember 20.)138 után kaphatta meg a prépostságot (azt persze továbbra sem tudjuk, hogy a köztes időben merre járt). A káptalanon belülről érkező három préposttal szemben a kívülről kinevezett négy személy javadalomszerzése viszonylag könnyen magyarázható a politikai hátszéllel. A cseh származású Gewitz Ferenc (1421-1426) királyi kancelláriai tevékenysége, illetve Hohenlohe György passaui püspök, az esztergomi érsekség kormányzója révén nyerhette el a nagyprépostságot!39 Az őt követő Agárdi Antal fia Mihály prépostságát (1428-1437)140 szintén a hivatalban lévő érsekhez köthetjük: testvére, László a Pálóciak familiárisa, 1435-ben és 1436-ban pedig Máté nádor alnádora volt.141 így a bécsi egyetemre járó, de fokozatot nem szerző Mihály Pálóci György érseknek köszönhette javadalmát, ám azután a préposti stallumból ismeretlen ok miatt távozott és 1437. június 8-án már a szintén a Pálóci család kegyurasága alá tartozó (sáros)pataki plébánia élén találjuk.142 A másik két prépostról már esett szó korábban: Asszonyfalvi Ostfi László fia, Miklós (1456-1481) Szécsi Dénes érseknek, míg Váradi Imre fia, Pál (1483-1493) pedig testvérének köszönhette javadalmát. A hét személy pályáján végigtekintve egyet kijelenthetek: a nagypréposti cím elnyerésében az egyetemi fokozat nem játszott szerepet. A kispréposti méltóságok elnyerésére látszólag a kívülállóknak volt valamivel több esélye, de ha a három javadalmat külön nézzük, akkor érdekes kép tárul elénk. Az esztergom-szentgyörgyi prépostság esetében a kilenc ismert prépost közül öten érkeztek a székeskáptalanból, a hét ismert szentistváni prépostnál azonban mindösszesen egy klerikus jött Esztergomon kívülről. Ezzel szemben a rangban utolsó helyen álló esztergom-szenttamási prépostok közül összesen ketten érkeztek a székeskáptalanból, míg tizenketten máshonnan. 135 Vö. Köblös J.: Egyházi középréteg 305/72. sz. 136 1492. szeptember 5. (DL 105054.), vö. Neumann T.: Győr és Eger között 359. 137 Fraknói V.: Szentszéki kapcsolatok II. 255. 138 DF 283915. 139 C. Tóth N.: Esztergomi érsekség üresedése 888-889. 140 Kimutatható: 1428. (Fraknói V.: Bécsi tanárok és tanulók 44.; Tüskés A.: Bécsi diákok 129/2072. sz.) -1437. február 26. (DL 55067.) 141 Engel P.: Archontológia II. 8. 142 DL 55087.
