C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
Karrier az esztergomi káptalanban 109 3.3. Karrier az esztergomi káptalanban Az egyetemjárás elemzése után, illetve a betöltetlen javadalmak kapcsán adódik a kérdés, hogyan befolyásolta a képzettség a káptalanon belüli90 előrelépést, hozzájárult-e a sikeres karrierépítéshez. A részletes ismertetés előtt lássuk először azt, hogy mivé nem lettek — egyetlen kivételével — az esztergomi káptalan rezidenciális91 kötelezettséggel járó stallumot viselő kanonokjai. E lépcsőfok nem más, mint a klerikusi pálya betetőzését jelentő megyéspüspöki méltóság. Természetesen olyanokkal találkozunk a székeskáptalan berkein belül, akiket a hivatalban lévő érsek segédpüspökévé (például Gergely és Túronyi Mihály milkói püspökök) tett meg, és egyúttal elnyerték valamelyik addigra már elpusztult vagy nem működő egyházmegye címzetes püspökségét is. Az egyetlen félig-meddig kivételt jelentő személy Csetneki László, aki pályáját honti főesperesként (1399-1404)92 indította, ahonnan először a gömö- ri főesperesség (1407)93 élére került, majd elnyerte az esztergom-szentgyörgyi prépostságot (1408-1424).941424 nyarán Zsigmond király őt tette meg a budafel- hévízi és esztergomi stefanita monostorok kormányzójának,95 amelynek élén egészen nyitrai püspökké való kinevezéséig, 1439-ig állt.96 Pályafutása során két alkalommal kormányzói minőségében vezette az esztergomi érsekséget: először Kanizsai János halála után egy évig (1419/1420),97 másodszor pedig Pálóci György érsek halála (1439)98 után. Csetnekin kívül még két olyan java90 Adatok hiányában nem kívánok azzal foglalkozni, hogy a kanonokok közül ki és hol szerzett még javadalmat, mert amíg valamennyi káptalani testület nincsen feltárva, addig ennek vizsgálata nem adna teljes képet. 91 így a vizsgálatból kimarad például Pesarói Lénárd zágrábi székesegyházi főesperes, esztergomi kanonok és vikárius (1390-1391), aki 1392-től zenggi püspök lett. (C. Tóth N.-Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 232.), Váradi Péter (1465), aki kalocsa-bácsi érsek lett, vagy éppen Pontói Antal esztergomi vikárius (1395-1397), aki esztergomi vikáriussága idején már sebenicói püspök (1392-1401: Engel P: Archontológia I. 86.) 92 Kimutatható: 1399. november 20. (DF 248999. = ZsO I. 6170. sz.) - 1404. március 13. (ZsO II. 3043. sz.) 93 Kimutatható: [1407] április 8. (ZsO VI. 303. sz.) A Kanizsai János érsek által Csetneki László gömöri főespereshez és megyei érseki tizedszedőhöz az esztergom-szentgyörgyi társaskáptalan tizednegyede ügyében küldött levélnek nincsen évszáma, csak napi keletje (f. VI. p. Ambrosili]); a ZsO-ban 1417. április 9-i kelettel közölték. A levél évének meghatározásához két szempontot vettem figyelembe: 1.) László 1404. március 13-ig honti főesperes, 1408. február 19-én pedig már a mondott káptalan prépostja volt (a jelzeteket lásd ott), közben nem tudni milyen méltóságot viselt. 2.) A gömöri főesperesek sorában 1406. május 29. és 1408. március 4. között hiány van. 94 Kimutatható: 1408. február 19. (ZsO II. 5948. sz.) - 1424. július 16. (ZsO XI. 847. sz.) 95 1424. június 15-én (ZsO XI. 694. sz.). 96 Engel P.: Archontológia II. 52. — 1427-ben már ígérvényt kapott a királytól arra, hogy az első megüresedő püspökséget neki adja (Mályusz E.: Zsigmond király 221.), de kinevezésére, jóllehet több püspökség is megüresedett, uralma alatt már nem került sor. 97 1419. májustól 1420. májusig. (C. Tóth N.: Esztergomi érsekség üresedése 895.) 98 1439 júliusától november elejéig mutatható ki. (C. Tóth N.-Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 176-177.)
