B. Halász Eva - Suzana Miljan (szerk.): Diplomatarium comitum terrestrium Crisiensium (1274-1439) (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 6. Budapest - Zagreb 2014)
A körösi comes terrestrisek. Bevezető tanulmány
A körösi comes terrestrisek. Bevezető tanulmány dbe szedett történetéről és a közöttük lévő családi kapcsolatokról szól, de foglalkozott a a körösi nemzetségek birtokközösségének természetével és a comes terrestris funkciójával is. A tisztséget horvátul zemski zupámnak nevezte. Arra jutott, hogy ő volt a felelős a közös (és egyúttal öröklött) földekért, és minden olyan jogi cselekménynél jelen volt, melyek a birtokra vonatkoztak. Azt is kiemelte, hogy a körösi nemesek szabadon válaszották a comes terrestrist.15 A 20. század negyvenes éveiben Bónis György a Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban című könyvében úgy fogalmazott, hogy a horvát-szlavón várnemesség állt a hűbérviszony legmagasabb fokán a középkori Magyarországon. Szlavónia lakossága az Árpádok uralma előtt vérségi alapon szerveződött nemzetségekben élt. A magyar uralkodók a szlavón földet királyi birtoknak tekintették, ezért ezeket a nemzetségeket beillesztették a vármegyei szervezetbe. A szervezés III. Béla király ideje alatt indult el erőteljesebben. Idézi Thallóczy Lajos és Barabás Samu fentebb ismertetett véleményét a nemzetségek elöljáróival kapcsolatban. A 12. században a közös földek nemzetségi elővételének jogát még védte a király, aztán a magyar nemesi rendelkezési jog terjedt el a területen, így a nemzetségi birtokok ősi hálózata megtört. A magyar uralkodó hívei birtokadományokat kaptak, a nemzetségek így a magánföldesurak keze alá kerültek és többé már nem a királlyal vagy tisztségviselőjével, hanem a földesurukkal voltak kapcsolatban. A nemzetség vezetője így comes terrestris vagy supanus terrestris lett, akik a közös birtokok felügyelői, egyfajta gazdasági ispánok voltak. A továbbiakban Bónis foglalkozik a szlavón várjobbágyság sorsának alakulásával, birtokukhoz való jogukkal, szolgálatuk mibenlétével is.16 Nada Klaić 1946-ban írta meg doktori dolgozatát Političko i društveno uređenje Slavonije za Arpadovića (Szlavónia politikai és társadalmi berendezkedése az Árpádok korában). Ebben külön fejezetet szentel a szlavóniai várispánságok (amiket comitatus-nák hív) kérdésének. Úgy gondolta, hogy Varasd, Marócsa, Hrascina, (Nagy)Kemlék, Rojcsa, Garics, Körös, Gerzence, Gordova, Verőce, Valkó, Pozsega, Podgorja, Gorica, Gora, Dubica, Szana, Orbász tartoztak ezek közé, továbbá Dombró, Csázma, Ivanics és Ugra püspöki comitatusok voltak. Felvetődött ezen intézmény eredetének a kérdése is - vagy magyar eredetű volt, vagy szláv 15 Juraj Ćuk: Plemeniti Križevčani do postanka županije križevačke. Vjesnik zemaljskog kr. hrv.-slav.-dalm. arkiva. 18. (1916) 41-80; 65-66, 70. 16 Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Első kiadás: Kolozsvár, é. n. [1947.] Jelen munkához a második kiadást használtuk: Bp., 2003. (Millenniumi magyar történelem - historikusok) 245-246. 39
