Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
74 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 színű, hogy mindez királyi engedéllyel, vagy legalábbis jóváhagyással történt. Béla az egyházi kormányzat ilyetén való párhuzamosságában nem látta világi hatalmának csorbulását. Látszólag ugyan egy hasonló rendszert láthatunk a II. századi dukátus kapcsán is, hiszen akkor szintén létezett külön királyi és külön hercegi nádor. Sajnos a hercegi nádorispánról - a 11. század forrásviszonyainak ismeretében nem meglepő módon - szinte semmit nem tudunk, csak a létezését tudjuk konstatálni. Arra is csak egyetlen forrás utal egyértelműen, a korábbi fejezetekben már többször idézett dekrétumfejezet: az ún. László-féle III. törvénykönyv 3. cikkelye. Ez szól arról, hogy ha a nádorispán hazamenne, akkor az udvar pecsétjét tartsa a helyettesénél, és az udvaron kívül ne küld- hessen másra pecsétet, csak azokra, akiket udvarnokoknak neveznek, ellenkező esetben 55 penzát fizessen. A cikkely utolsó mondata a következőképpen hangzik: „Hasonlóképp a herceg ispánját is, ha az övéi fölött úgy ítélkeznék, mint mások fölött, ugyanezen ítélettel sújtsák" (ti. 55 penzát fizessen).324 A comes elnevezés alatt biztosan a palatinus comest értették, hiszen az egész fejezet róla szól, és a királyi palatínust is csak az első mondatban nevezték teljes nevén (palatínus comes), utána már őrá is csak comesként utaltak. A rendelkezésnek mellesleg akkor van értelme, ha fordítva képzeljük el, mint amit a szórend sugall: ha a herceg (nádor)ispánja mások felett is úgy bíráskodik, mint az ő joghatósága alá tartozók felett, akkor ítéljék el. Talán a külön hercegi nádor halvány nyoma, hogy az 1075. évi garamszentbenedeki alapítólevélben a hercegséget a királysággal frissen felcserélő I. Géza Gyula nádort „Jula comite meo palatino", vagyis „az én nádorispánom" formában emlegette.325 A birtokos jelző biztosan nem arra utalt, hogy ő nevezte ki, és azért az ő nádorispánja, hiszen ez a korban természetes volt, és semmilyen más esetben nem utaltak rá külön. Talán a Gézával párhuzamos hercegi udvartartás nádorispánja lehetett a másik (ti. Lászlóé, aki megkapta a dukátust),326 de az is lehet, hogy pusztán csak arra utalt, hogy az ekkor nyugati országrészeken tanyázó Salamon királytól megszerezve a hatalmat, itt az ő nádora (és nem Salamon királyé) volt jelen.327 Ezt a példát azonban nem állíthatjuk teljes egészében párhuzamba az István ifjabb király alatt létrejött rendszerrel, hiszen a nádorispán funkciója ekkor még teljesen más volt. Udvari tisztségnek minősült, nem külön államkormányzatinak, tulajdonképpen a későbbi udvarispán intézményére hasonlított leginkább.328 324 „Similiter et ducis comes, qui super suos, quam alios iudicaverit, eadem sentencia corrigatur." Závodszky: Törvények 174. Magyarul: IFMT 89. (Körmendi Tamás ford.) 325 DHAI.218. 326 Kristó: Hercegség 88. 327 Ez utóbbi értelmezés mellett szól, hogy az alapítólevél szerint jelen voltak még „ceterisque regni mei principibus", „és az országom egyéb főemberei" is (DHAI. 218). Itt biztosan nem a királyi és hercegi „regnumot" állította szembe egymással, hanem inkább azt hangsúlyozta, hogy ez az ő országa, és nem Salamoné. (Más a helyzet, ha a „regnum" szó alatt a király szű- kebb környezetét, udvarát értette. A szó ilyentén való értelmezésének az ún. Intelmek egy sokat vitatott cikkelye miatt hatalmas irodalma született, de ebbe a kérdésbe itt most nem kívánunk belemenni.) A hercegi nádorispánról lásd még Kristó: Tizenegyedik század 45-46. 328 Lásd „A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11-12. században" c. fejezetet.
