Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11-12. században 39 tár pénzügyeiért, és az udvarnokföldek iktatásáért. Az udvarnokföldek iktatása tehát mindkét példában megjelenik, és a nádor még a 13. század húszas éveiben is a hivatalához tartozónak mondta az udvarnokföldekkel kapcsolatos perek (vagyis az udvarbirtok-állomány jogi oldalának) intézését.178 Megfigyelhető, hogy az udvarispán itt megjelenő udvarnokföldekkel kapcsolatos feladata sem tisztán gazdasági jellegű volt, hanem inkább jogi természetű (a földek iktatását végezte). Az egyik megfogható „gazdasági" funkció tehát abban állt, hogy a nádorispán felelt az udvarnokföldekért, és ezáltal az eladományozá- suk szentesítését is ő végezte el. Ahogy az udvarispán eljárt a királyi kincstár pénzügyeiben 1151 körül, úgy tartozhattak bizonyos ki- és befizetések a nádor alá, amint erre Kálmán törvénye is utal. Az viszont bizonyos, hogy a napi jellegű gazdasági teendők ellátását nem személyesen végezte, hanem hivatalnokok révén. Az 1111. évi zobori oklevél bepillantást enged a pénzügyigazgatás alsóbb szintjébe is. Az ítéletlevél a monostor nyitrai vámjövedelmeinek ügyében támadt per kapcsán megjegyzi, hogy Szent István az összes nyitrai vám harmadát a monostornak adta. Ám ezt megsértették „a királyi kincstár behajtói ... akiket magyarul kálizoknak hívnak". Az oklevél felsorolja a nevüket is, köztük a volt száznagyukat (centuriő), Porcust. A vámjövedelmek elbitorlá- sában serénykedtek még „az ispánjaik és pénzbeszedőik, mindahányan csak voltak".179 Úgy tűnik, hogy a királyi kamara pénzbeszedői ekkor főként a keleti eredetű kálizok voltak,180 akiknek az élén - csakúgy, mint egy vármegyében - száznagyok álltak, fölöttük pedig az ispánjaik. Valószínű, hogy ezek az ispánok a nádor joghatósága alá voltak rendelve, és a gazdasági teendők gyakorlati részét levették a nádor válláról. Őrá inkább csak a királyi udvar közvetlen pénzkezelése tartozott. A 12. század első évtizedeiben került sor az udvar, és az udvari bíráskodás átszervezésére. Bizonyos változások már Kálmán uralkodása alatt megkezdődtek, aki arra tett kísérletet, hogy a királyi udvart (végső soron a nádort) tehermentesítse az odafordulóktól. Első törvénykönyvének 2. cikkelye szerint a népet meggyötrik az utazás fáradalmai, ezért nem tudnak minden ügyben a királyi udvarba (curiam regalem) menni. Éppen ezért elrendelte, hogy minden egyházmegyében évente kétszer tartsanak „zsinatokat" (synodum), amelyen az egyházmegye területének ispánjai és a püspökök közösen mondjanak fecit, et illum comminando, ut iussui regis satisfaceret, misit. Qui recedens ivit Posonium et illic uno predio ecclesie vendito, precium videlicet XX marcas regi obtulit. Post paulum vero Abbas, quia rex predictas marcas ab ecclesia mutuo acceperat, diligenter requisivit, et vice illius dati terram cuiusdam udornici cum duabus solummodo mansionibus, que ovili ecclesiae vicina habebatur, impetravit, et ex precepto regis comes Heynricus huius rei prestaldum nomine Caba constituit atque dedit." CAH 60. vö. RA 80. sz. 178 MES1.231. (RP11. sz.) 179 „Institores ... regii fisci, quos Hungarice caliz vocant" „comites eorundem sed et monetarii, quotquot eant, cuncti" CAH 40. Magyarul: uo. 126. (Veszprémy László ford.). 180 A kálizokra összefoglalóan: KMTL 314. (Harmatta János szócikke); Kristó: Nem magyar népek 45-48.
