Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)

Névmutató

A nádor a király utáni legmagasabb méltóság volt a középkori és kora újkori magyar világi hierarchiában. A jelen kiadvány a nádori intézmény első 350 évét tekinti át részletesen, Szent István-kori létrejöttétől I. Károly és nádora: Druget Vilmos haláláig (1342). Ezen év történetesen korszakhatárnak is tekinthető a hivatal történetében, ám néhány indokolt esetben az áttekintés túlnyúlik a jelzett időhatáron. Az összefoglalás során szó esik a nádorispán latin és magyar megnevezéséről, a szó etimológiájáról, a tisztség kialakulásáról és első kétszáz évéről. Részletes elemzés tárgyalja a 13-14. századi hivataltörténetet, annak lehetséges korszakolását. Ezek után az intézménytörténet egyes részletkérdéseibe nyerhetünk betekintést. Külön fejezetek szólnak a nádori joghatóság földrajzi és jogi határairól, a 13. század második felében megjelenő, és a 14. században olyan nagy karriert befutó nádori generalis congregatio intézményéről, vagy éppen a nádor, és a joghatósága alá rendelt társadalmi és etnikai csoportok (ud- varnokok, besenyők, kunok) viszonyáról. Részletes elemzésre kerülnek a nádorhelyettesek (alnádorok, albírók) éppúgy, mint a hivatal egyéb külső és belső munkatársai és segítői (ítélőmesterek, kancellárok, poroszlók), végül szó esik a tisztség betöltésének módjáról és tendenciáiról, illetve a nádor jövedelmeiről. A hivataltörténeti áttekintést egy függelék zárja, eddig számba nem vett, vagy kiadatlan Árpád-kori nádori oklevelekkel.