Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11-12. században Mint az előző fejezetben szó esett róla, a 11. század második feléig csak a nádori intézmény létezését tudjuk konstatálni, pontos feladatköréről nincsenek információk. A kezdetekre nézve két dolgot tehetünk: egyrészt megvizsgáljuk a frank-bajor párhuzamokat, feltételezve, hogy a funkcióit valamilyen formában a magyar nádorispán is gyakorolta. Másrészt számba kell venni az említett későbbi forrásokat, szintén feltéve, hogy az ott leírt hivatali funkciók részben visszavetíthetőek a kezdeti időkre. A comes palatinus tisztséget a Német-római Császárságban többen is betöltötték: nem csak a császár mellett, hanem a hercegségek és grófságok udvartartásában is megtaláljuk őt. A német kutatás álláspontja eltér abban, hogy I. Ottó a grófok és hercegek ellenőrzése céljából helyezte őket melléjük, mintegy a császári hatalom meghosszabbított kezeként,148 avagy éppen fodítva: ezek a hercegségek állították a frank udvar mintájára maguk mellé a saját palatínusukat, reprezentálva ezzel önálló udvartartásukat. Ez utóbbi álláspont képviselői elfogadják forrásos bizonyítékként Eike von Repgow 12-13. századi szász szerző álláspontját, aki a Szász Tükör (Sachenspiegel) című törvénykönyvben e hercegségeknek tulajdonította a palatinusi hivatal megszervezését.149 A szent- istváni tisztség legjobb párhuzamának tekinthető karoling-kori palatinus feladatai közé az udvari szervezet igazgatása és az udvari bíráskodás tartozott legfőképpen.150 A legalapvetőbb forrás minderre a késő-karoling udvari szervezetet leíró Hincmar De ordine palatii című műve. A szerző ebben csak a palotagróf bíráskodási feladatait emeli ki: „A palotagrófnak (comes palatii) pedig csaknem megszámlálhatatlan gondja közül többek között a legfőbb az, hogy az összes peres ügyet, amelyek máshol eredve a palotához kerültek ítélethozatal végett, igazságosan és észszerűen tárgyalja le, vagy a helytelen ítéleteket az igazság ösvényére terelje vissza, hogy Istennek színe előtt az igazságosság miatt, az emberek színe előtt a törvények betartása miatt tetszen. Ha pedig az történne, hogy a világi törvényeknek nem lenne [valamire] cikkelye, vagy a nemzetségi szokásjog kegyetlenebb szankciót írna elő, úgy illő módon a ke148 Pl. Mitteis: Der Staat 115-116.; Schmidt: Hofpfalzgraf 2-3.; Pósán: Németország 55-57. 149 Lásd Szász tükör 231. (III. 53. 1.) Immo Eberl a Lexikon des Mittelalters vonatkozó szócikkében ezt a nézetet képviseli: LexMA VI. 2012-2013. 150 Váczy: Központi szervezet 53.; Schmidt: Hofpfalzgraf 2-3.; LexMA VI. 2012-2013.; Brunner: Herzogtümer 73. T
