Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
XI. Függelék: kiegészítés Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik kritikai jegyzékéhez
262 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 emptitia, quam et donativa) Kristóf, Péter és péteri (de Patery) rokonságának a tulajdona, és jelenleg István húga: Margit apáca (karissima soror vestra domina Margareta) birtokolja. Mivel a földet a mondott úrnő bírja, így a nádor nem merte visszaadni a mondott tulajdonosoknak, hanem a király akaratára bízta rá, hogy az ő ítélete döntsön erről. Eredeti: 16,9 » 6,1 cm, hártyaszalagnak való bevágásokkal, hátulján zárópecsét foltja - DL 577. (Kincstári levéltárból, MKA, Acta ecclesiastica ordinum et monialium Vbuda 31. 6.) Kiadása: ÁÚO VIII. 276. Regesztája: Bártfai: Pest megye 44. sz.; Bakács: Pest megye 93. sz. Az oklevél hátulján ugyanazon kézírással: „Domino suo benefactori regi Stephano". A kiadásban a 2. sorban a prelatus helyett: palatinus-, alulról a 2. sorban mandem helyett mandemus. Az oklevél keltét a regeszták 1259 utánra és 1264 körűire helyezték, amely archontológiai okokból nem lehetséges. Zsoldos Attila 1268-ra keltezte (Zsoldos: Árpádok és asszonyaik 139.), vélhetően az alapján, hogy Benedek egy másik jelzett oklevele (ÁÚO VIII. 211-212., RP 145. sz.) is ekkor kelt. Bár Benedek már 1266 legvégén megkapta a nádori és udvarbírói címet, és egészen 1269-ig (de valószínűleg 1270 tavaszáig) meg is maradt ezen tisztségekben (Zsoldos: Archontológia 26.), az 1268. évre utal néhány más jelenség is. Egyrészt ekkor volt egy másik ítélkező fórum is Pest megyében István ifjabb király parancsára 1268 októberében (HOkl 53-55., RP 144. sz.). Ez nem volt azonos Benedek itteni külön megbízásával, de úgy tűnik, ekkor kezdődtek az ilyesfajta, külön megbízás alapján zajló ítélkezések. Másrészt az idősebb király országrészében ugyancsak számos hasonló birtokfelülvizsgálat indult meg 1268 folyamán. Ennek kiváltó oka az 1267. évi törvény volt, amelynek 5. cikkelye elrendelte, hogy „a nemesek földjeit, melyeket a mi vagy a királynéasszony szabad falvainak a népei, avagy az udvarnokok, vagy pedig a várnépek bármilyen ürüggyel elfoglaltak vagy elfoglalva tartanak, e nemeseknek vissza kell adni" (DRMH 1/1. 42. Magyarul: Szöveggyűjtemény 279.). Az első bizottságok külön királyi megbízás alapján 1268-ban álltak föl, és több nyugat-magyarországi megyében is megkezdték a nemesektől elfoglalt birtokok visszaadását (részletesen adatolva: Szűcs: 1267. évi dekrétum 376-378.). Arról ugyan nem tudunk, hogy ezek a felülvizsgálatok az ifjabb király országrészében is megindultak, sőt, a jelek éppen arra utalnak, hogy az 1267. évi törvényt csak István nevében, de nem részvételével adták ki (soha nem lógott rajta a pecsétje, és valószínűleg nem is volt jelen a kiadásakor, ráadásul a cikkelyben említett „királynéasszony" biztosan IV. Béla feleségére vonatkozik, lásd minderről Zsoldos: Családi ügy 104-108.). Ám nem lehetetlen, hogy néhány, a serviensek számára „népszerű" intézkedést ő is átvett apjától, hiszen ha katonai értelemben 1267 után már nem is volt köztük ellentét, egyfajta politikai „verseny" végig fennállt a két országrész között. Ez a gondolatmenet ugyanakkor nem ad biztos támpontot az 1268. évre nézve, és az oklevelet tartalma alapján sem lehet másképpen leszűkíteni. Oszlár (lásd ÁMTF IV. 535.) ügyében még IV. Béla 1259. évi adományával kezdődött az ellentét, amellyel többek között ezt a földet is
