Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
X. A nádori hivatal jövedelmei
256 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 lajdonos, Roland panaszát a destruo (lerombol, elpusztít) igével tolmácsolta a nádori írnok. Druget János korától találkozunk először néven is nevezett nádori bírságszedővel. Úgy tűnik, hogy a bírságszedők is a nádor környezetéből kerültek ki, János legalábbis a serviensének nevezte egyiküket, és megbízásuk egy konkrét megyére (esetleg annak a környezetére) szólt.1333 Hogy a bírságszedőnek „civilben" mi volt a kapcsolata az adott megyével, nem teljesen egyértelmű. Marcell fia Gergely 1333-ban még Gömör megyei behajtó volt, 1339-től viszont már Szabolcs megyeinek címezték. Könnyen lehet, hogy azonos azzal a Marcell fia Gergellyel, aki 1337-ben a budai nádori kúria előtt Zsadány (Sadan) földet átadta Tekus fia István fiainak.1334 A föld talán a Zemplén megyei, későbbi Sárazsadánnyal azonosítható, amely területileg nem esett nagyon messze hivatali működési területétől. A bírságszedők munkáját regisztrumok segítették, amelybe gondosan bejegyezték, hogy ki mennyivel tartozik. A Drugetek alatt utalnak először adatok a bírságkönyvre,1335 és annak jellegét segíti elképzelni a leleszi konvent 1337. évi oklevele, amely szerint a Szatmár megyei azévi bírságok mind abba voltak bevezetve, a faluhelyet is tartalmazó név mellett az összegek feltüntetésével.1336 Nyilván volt valamennyi (általunk sajnos nem ismert) díja az oklevelek kiállításának is. A megyékbe kimozduló, közgyűléseket tartó nádort emellett megillette a megszállás joga (descensus), vagyis a megyei nemesek kötelesek voltak őt és kíséretét ellátni. 1330-ban Valkó megye magyarázkodott Druget János nádornak, hogy a körükbe érkező nádor élelmezésére összegyűjtött 60 márkát még nem adták át teljes összegben neki, mivel egyes helyi nemesek még nem fizettek.1337 Ebből az esetből az is kitetszik, hogy a nádor „élelmezésére" (pro victibus)1338 fordított összeg ekkor már egyszerű készpénzadó volt. Egy évvel később, 1331-ben a soproni polgárok panaszkodtak arról, hogy a soproni ispán és a megye szolgabírái és nemesei a nádornak fizetendő különféle költ1333 Druget János Antal nevű serviense az összes Újvár, Gömör, Borsod, Zemplén, Ung, Bereg és Ugocsa megyéknek tartott közgyűlésén kiszabott valamennyi bírság behajtására kapott megbízást 1330-ban: AOkl XIV. 171. sz. Marcell fia Gergelyt a nádor Gömör megyei bírságbehajtójaként említették 1333-ban (AOkl XVII. 129. sz.). Ugyancsak 1333-ban csataji Márk is a nádor bírságbehajtójának nevezte magát, és Csanád megyében járt el. 1337-ben és 1339-ben Marcell fia Gergelyt már Szabolcs megyei bírságszedőnek címezték, ám egy alkalommal Szatmár megyében is eljárt (AOkl XXI. 180., 325., 329., 439. sz.; AOkl XXIII. 153. sz.) - innen sejthetjük, hogy esetleg nem minden megyének volt saját bírságszedője, hanem a szomszédos megyékben is tevékenykedhettek. Jakab albíró 1337-ben Vilmos nádor Sáros megyei bírságszedőihez címzett oklevelet (név nélkül): AOkl XXI. 189. sz. 1339-ből ismerjük még a Szepes megyében tevékenykedő Kázmért, és a Zala megyében eljáró Lukácsot (AOkl XXIII. 295., 486. sz.). 1341-ben már Dama mester volt a Zala megyei bírságszedő, és az ő oklevelében már csak volt behajtóként említették Lukácsot (AOkl XXV. 586. sz.). Csanád megyére (esetleg környékére) terjedt ki fennhatósága 1341-ben Vörös Domonkosnak: AOkl XXV. 815. sz. 1334 AOkl XXI. 475. sz. 1335 1333: AOkl XVII. 240-241. sz.; 1337: AOkl XXI. 325., 439.; 1339: AOkl XXIII. 151. sz. 1336 AOkl XXI 439 sz 1337 AOkl XIV. 370., 381. sz. 1338 DL 91248. (AOkl XIV. 381. sz.)
