Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
X. A nádori hivatal jövedelmei
250 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 évektől a somogyi és soproni ispánság viselése sokkal gyakrabban kapcsolódott a nádori címhez, mint bármi máshoz, de tudni kell, hogy ekkor (és talán már korábban is) a nádorok egyszerre több megye ispáni címét is viselhették, köztük olyanokét is, amit fel sem tüntettek a titulációk során. 1269-ben pusztán egy ízben a Kőrös megye területén található kemléki várispánsági cím is felbukkan Kemény fia Lőrinc nádor és somogyi ispán mellett.1294 Nem lehetetlen, hogy hivatali ideje alatt mindig is viselte ezt a posztot, csak nem tették ki. Ráadásul az Anjou-kori példákból tudjuk, hogy a honor-megyék többségét az intitulációkban szinte alig tüntették fel. Ezeket az egyéb megyéket, ha voltak ilyenek nagyobb számban egyáltalán, nem tudjuk pontosan beazonosítani, jobb híján meg kell elégednünk azzal, hogy a fent felsorolt vármegyék ispán- ságát kössük össze a nádori méltósággal. A gyakorlatból látszik, hogy nem volt „kőbe vésve", hogy egy új nádornak milyen megyét, megyéket kell adni, de ritkán léptek ki egy meghatározott, és nem is túl tágra szabott körből. Néhány, sajnos többféleképpen is értelmezhető adat megengedi azt a feltételezést, hogy a nádor az egyes megyék ispáni-jellegű jövedelmén túl másfajta állandó jövedelemben is részesült. Amikor IV. Béla 1238-ban megerősítette a johannita lovagrend számára adott birtokokat és kiváltságokat, az egyik ilyen kiváltság az volt, hogy „bárhol az országunkban senki ne merészelje a mondott rendháztól, jobbágyaitól vagy népeitől a tributum vagyis a disznótizedek királyt, nádort vagy a megyésispánokat illető [részét] beszedni".1295 A tributum kifejezést hagyományosan vámnak szokták fordítani, ám a 13. század első felében többször említették a disznótizeddel párban, vagy azzal keverten. Weisz Boglárka szerint az ilyen esetekben nem vámot, hanem magát a disznótizedet jelentette.1296 Ezt az értelmezést erősíti, hogy itt is „tributum vel decimas porcorum" formában írtak róla, a vei tehát „vagyis" értelemben fordítható. A sertéstizedet azok fizették, akik a vármegye vagy várispánság várához tartozó erdőkben legeltették a disznóikat.1297 Bár a sertéstizedet alapvetően királyi adónak tekinthetjük (a megnevezése nem egyszer egyenesen porci regis volt), valamennyi rész biztosan megillette az ispánt is, a szintén királyi adó1299-1300 között Újvár megye mellett a territóriumától igen messze eső Zala vármegye és a Vas megye területén található karakói várispánság ispáni címét is megkapta, annak nyilván aktuálpolitikai okai voltak: a királlyal szembeforduló Kőszegi-família gyengítése. Amikor III. András 1300 nyarán kibékült a Kőszegiekkel, Amadé is elvesztette ezen címeit (sőt, vélhetően az egész országra kiterjedő nádori fennhatóságát is). 1294 Zsoldos: Archontológia 161. 1295 „Item concessimus, quod nullus audeat recipere tributum vel decimas porcorum, regi, palatino et comitibus castrorum debitam a praedicta domo, sive iobagionibus, vel populis eiusdem per universum regnum nostrum" DL 106180. (RA 637. sz.). Fejér György forráskiadása (CD II. 107-108.; CD IV/1. 107.) e helyütt helytelen szöveget hoz, ott „regni palatino" szerepel. Egyrészt paleográfiailag is valószínűbb a „regi, palatino" változat, ráadásul a „regni palatinus" kifejezés az 1230-as években még erősen anakronisztikusnak számított, lásd „Az elnevezés" c. alfejezetet. 1296 Weisz: II. András jövedelmei 54-55. 1297 Weisz: II. András jövedelmei 54.
