Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IX. A hivatal betöltése
242 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 lévő jogának első szűkítését, inkább csak mint egy lenyomatat II. András pillanatnyi belpolitikai mozgásteréről. Nincs is arról konkrét információnk, hogy ezzel a passzussal valaha is éltek volna. Legvalószínűbben II. András bizalmi embere, Ampod fia Dénes nádor 1234-1235 folyamán történő leváltása esetében gyaníthatnánk ezen törvény alkalmazását, de az ottani nádorcsere pontos időpontja sajnos nem ismert. Később - a korábbi nádor utolsó, és a következőnek az első említései alapján - csak néhány esetben találunk olyan nádorváltást, amely biztosan augusztus 20. környékére esett volna, de az említett törvény alkalmazása ezeknél sem bizonyítható.1254 Nagyon hasonló tartalommal rendelkezett az 1290. évi törvény 25. cikkelye, amely szerint az évenkénti székesfehérvári országgyűlésen „országunk összes bárói és nemesei ... megvizsgálják a bárók tetteit, miképpen járt el ki-ki közülük a saját tisztségében, és tartották meg az ország jogait, és ki-ki érdemei szerint jutalmát, vagy mulasztásai és vétkei szerint büntetését a mi és tanácsosaink ítélete szerint még aznap elvegye."1255 A „tanácsosaink" kitétel a III. András király mellett működő főpapi kört és hozzájuk tartozókat jelentette, akik így akartak biztosítékot szerezni a komoly tisztségeket viselő főurak ellenében.1256 Ám ennél érdekesebb az az 1290. évi törvénycikk, amely konkrétan a nádorválasztást szabályozta. Kimondta: „a nádort, tárnokaink mesterét, az al- kancellárt és az országbírót országunk nemeseinek tanácsából, országunk régi szokása szerint fogjuk kinevezni".1257 Bár a király kinevezési jogát ebben is alapnak tekintették, de ebben a cikkelyben már nem csak a hatalmaskodva működő nádor leváltásának a(z elméleti) jogát kapták meg a nemesek vagy „tanácsosok". A törvény alapvetőnek tekintette, és a kor egyik igen erős hivatkozási alapjaként az ország régi szokásából valónak (ex antiqua consuetudine regni nostri) állította be a nemesek tanácsának (consilium nobilium) kikérését a legfőbb méltóságviselők választásakor. A bárói hatalom politikai súlyának megnövekedése a 13. század második felére a történetírásunk egyik régi megállapításának számít.1258 Hogy a fenti passzusnak tényleg volt korábbi hagyománya, mutatja Csák nembéli Máté fia Máté egyik 1278. évi oklevele, aki a megválasztását úgy írta le, hogy „urunk, Magyarország kiváló királya Öméltóságának és báróinak egyetértésével és tanácsára minket az ő nagylelkűségének kegyelméből a nádorságra, illetve a somogyi, soproni és a bányai ispánságokba 1254 Lásd Zsoldos: Archontológia 19-25. 1255 „omnes barones et nobiles regni nostri ... inquirentes de factis baronum, qualiter quilibet ipsorum in suis comitatibus processerint et conservaverint iura regni, et secundum sua merita premia et demeritavel commissa suppliciaipso die secundum iudicium nostrum et consiliariorum nostrorum recepturi." DRMH1/1.46. Magyarul: Szöveggyűjtemény 288. 1256 Zsoldos: III. András nádorai 325. 1257 „palatinum, magistrum tavernicorum nostrorum, vicecancellarium, iudicem curie ex consilio nobilium regni nostri ex antiqua consuetudine regni nostri faciemus" DRMH 1/1. 45. Magyarul: Szöveggyűjtemény 285. 1258 Kristó: Széttagolódás 185-192. (korábbi szakirodalommal)
