Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
VIII. A nádori hivatal munkatársai 211 és visegrádi székhelyű albírónak tűnnek. Arról nem tudunk, hogy Vilmos a vizsolyi kúriában betöltötte volna az albírói tisztséget nádorrá választása után. Perényi Miklóst valamiért leváltotta, és ő utána legközelebb csak „Ruszkai" Benedek fia Izsép mester viceiudexet nevezte ki, aki 1339 és 1341 között viselte ezt a tisztséget. Izsép akkor igen aktív helyettesi tevékenységet kezdett folytatni. Fentebb már említettük, hogy véleményünk szerint kinevezése azzal függött össze, hogy Vilmos 1339-ben már tudatosan készült arra, hogy a generalis congregatiok következő nagy időszakáig, 1341-ig nem tér vissza Vizsolyba. Hogy a tartománya ne maradjon bírói központ nélkül, a vizsolyi kúriájában hátrahagyta a nevében ítélkező Izsépet.1101 Mind János, mind Vilmos alatt feltűnő, hogy a helyettes bírákkal csak egy-egy rövidebb, meghatározott időtartamra találkozunk. Mivel ezt a tendenciát nem tekinthetjük a forráspusztulásból adódó véletlennek, így arra kell gondolnunk, hogy az albírói tisztség nem volt állandó jelleggel betöltve Druget János és Vilmos nádorsága alatt. Többnyire a saját környezetükben működő helyetteseket állítottak, és a poszt betöltését nagyban befolyásolták a pillanatnyi igények is. így általánosságban elmondható, hogy az Árpád-kor folyamán többé-kevésbé megszilárdulni látszó rendszer a budai alnádorral és a kúriai albíróval funkcionálisan tovább élt az Anjou-kor elején Dózsa és Druget Fülöp nádorsága alatt (bár az Árpád-kori terminológia csak Dózsa alatt mutatható ki). Azzal, hogy Druget János a kúriáját Óbudára, az egyik alnádor kijelölt székhelyére helyezte, értelmetlenné is tette a kettős helyettesi szisztémát, és ez fia idején sem állt igazán helyre. Tudunk ugyan Vilmos környezetében működő albíróról, és vizsolyi albíróról is, de órájuk már nem alkalmazható a „klasszikus" kettős rendszer, hiszen a vizsolyi helyettes, Izsép kinevezése idején a hely már nem tekinthető Vilmos igazi kúriájának, a Buda-Visegrád vonzáskörzetben feltűnő viceiudexek pedig csak rövid időre kerültek hivatalukba. Az állandó budai albíró (alnádor) szerepét Vilmos idején már a távollétében működő óbudai nádori kúria vette át (Pest megye ispáni feladatait, ami a budai alnádor- sághoz kötődött, aligha a nádori kúria látta el, erre lentebb még visszatérünk). A vizsolyi albírót pedig szintén egy alkalmi igény, a nádornak a honorbirtokai- tól való tudatos és tartós távolléte generálta. 1342-re a nádori hivatal számtalan eleme professzionalizálódott és megszilárdult, ám a nádorhelyettesek állítását pont nem szabályozta semmilyen kiforrott szokásjog. Fentebb már többször említettük, hogy az alnádor látta el Pest megyei ispáni teendőit. A tisztség ezen megyéhez kapcsolása az 1230-1240-es években mehetett végbe. Itt le kell szögezni: ez nem azt jelenti, hogy az alnádor pesti ispán is lett volna egyben. Ezen titulusát sosem említik, még akkor sem, amikor indokoltan várnánk. Az az 1323 januári oklevél, amit a budai káptalan címzett Károly királyhoz, Pest megye hatóságához címzett levelének ki nem hirdetését nem azzal indokolta, hogy az ispánság nincs betöltve, hanem hogy az alná- dori hivatal van üresedésben.1102 1446-ban már azzal védekeztek a pestiek az 1101 Lásd „A Druget-nádorok" c. fejezetet. 1102 AOkl VII. 7. sz.
