Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
I. Bevezetés
20 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 nemes.74 A tisztség a 14-15. században is feltűnik,75 és még a kora-újkorban is létezett.76 A forrásanyag egyértelműen az egyház népei és nemesei feletti bíráskodási feladatait emeli ki, gyakran Pozsony és Nyitra megyék területén bukkanva föl. Egyéb téren is utánozta a világi nádort: 1339-ben ugyanúgy volt albírája (viceiudex), mint ekkor Druget Vilmosnak, 1345-ben is saját helyettessel (vice palatini) rendelkezett, továbbá többször is ún. generalis congragatiot tartott az érsekség népei számára, akárcsak a nádor az egyes megyék lakosainak. 2. A szó etimológiája Bár nem intézménytörténeti kérdés, nem mehetünk el szó nélkül a megnevezés etimológiája körül zajló, több mint 250 éves vita mellett. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a nádorispánnal kapcsolatban a legtöbb polémiát nem intézménytörténeti vagy jogi kérdésekről folytatták az elmúlt bő két és fél évszázadban, hanem azért, hogy a magyar „nádor" szó eredetét tisztázzák. Az egyetlen olyan állítás, amellyel mindenki egyetértett, mindössze az volt, hogy a nádorispán összetett szó, amelyből az „-ispán" utótag a közkeletű magyar tisztségre utal.77 A szakirodalom további állandó eleme a szláv nyelvből való eredeztetés, amely mintegy „vörös fonalként" húzódik végig a kérdés historiográfiáján, és amellyel szemben folyamatosan más és más (ám egymástól gyökeresen eltérő) alternatívákat sorakoztattak fel az évszázadok folyamán. A szláv eredeztetés köztudatba való behozatala a jezsuita történetírói iskolához tartozó Timon Sámueltől ered, aki 1734-ben a következőket írta: „Magyarul a palatínust nádor- (régiesen: nádur-) ispánnak mondják. A nadur nem magyar eredetű, hanem jövevényszó, két szláv [szóból] áll (Na dwur) az udvari elöljárót jelentve. (...) És ezt nem kell csodálni, amikor az a név is, amellyel a királyt nevezik, a magyarban a szlávból kölcsönzött. A vajda és a 74 MES II. 296.: „Andreám nobilem de Ayka, palatinum curie venerabilis patris, domini nostri, domini Lodomerii Strigoniensis archiepiscopi" 75 1337: MES III. 300. (AOkl XXI. 277. sz.); 1339: MES III. 345. (AOkl XXIII. 490. sz.); 1345: DL 42174. (AOkl XXIX. 350. sz.); 1346: MES III. 606.; 1352: DL 43137. (vő. ZsO III. 1866. sz.); 1359: DF 273849.; 1372: DF 227825., kiadása: Prímási nádor 473-474. (az oklevél kelte helyesen 1372. okt. 18., a DL-DF 5.1 nyilvántartásban szereplő nov. 12. helyett); 1384: DF 258812.; 1387: DF 248607.; 1397: DL 48607.; 1409: DF 266427; 1412: DF 280588. (ZsO III. 1865. sz.), DL 43137. (ZsO III. 1866. sz.) 76 A16. században az esztergomi érsekségben az adminisztrátor nevezte ki az egyházi nemesek palatínusait, de ezt a kinevezést előtte a királlyal is jóvá kellett hagyatnia (Kenyeres: Uradalmi utasítások 204.). I. Miksa 1574. febr. 15-én kelt, Zeleméry Lászlónak, az esztergomi érseki szék adminisztrátorának címzett utasításában feladatául adja, hogy „az egyházi nemeseket őrizze meg régi jogaikban és védelmezze őket a zaklatásoktól, amennyiben az egyházi nádorok (palatini eorum) nem tudják őket megvédeni". (Kenyeres: Uradalmi utasítások 216. vő. 224.) 77 Az ispán szó etimológiája sem problémák nélküli, ám erre most nem kívánunk kitérni. Lásd röviden Kristó: Vármegyék 47-51.
