Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
I. Bevezetés
18 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 lációjában is így címezte magát.62 Az elnevezés azonban nem állandósult, és a néhány egyéb kivétel, amikor Druget Jánost így titulálták, könnyen magyarázható.63 Druget Vilmos nagypecsétjén már megjelent a teljesebb kifejezés („S ... PALATINI REGNI HVNGARIE ET IVDICIS COMANORUM").64 Saját intitulá- cióiban egyszer sem alkalmazta, ám 1335-ben, a híres „visegrádi királytalálkozó" egyik oklevelének méltóságsorában így tüntették fel őt.65 Mindez összhangban áll az oklevél „nemzetközi" tartalmával, hiszen nem csak magyar tisztségviselőket tartalmazott. így ezek az okleveles adatok nem állíthatók párhuzamba a Zsámboki Miklósnál megjelenő címmel. Nála először 1342 decemberében jelent meg az új intituláció, 1343 márciusától kezdve viszont már konzekvensen palatinus regni Hungarienak nevezte magát a nádor az egész középkor folyamán. A névváltozás valószínűleg azzal áll összefüggésben, hogy a nádort innentől kezdve már az országgyűléseken választotta a király a rendekkel egyetértésben, így az már nem csak a király, hanem a rendek (régi megfogalmazással élve: „az ország") nádora lett.66 Még annyit érdemes megjegyezni, hogy a palatinus megnevezés nem minden esetben takarta a nádorispánt a magyarországi forrásokban. A magyar egyházi hierarchiában az esztergomi érsek udvarbíráját szintén így nevezték a 13. századtól kezdve. Ezen időtől fogva több egyházi és világi közösség (főpapok, a 13. század végi, 14. század eleji oligarchák) szervezték meg saját udvartartásukat a királyi udvar hierarchiájának másolásával, ám egy kivételével palatínust egyikük sem állított (sőt, a 14. század eleji oligarchák egy része még III. Andrással megegyezve maga birtokolta a címzetes nádori posztot, amely csak a saját territóriuma felett jelentett nádori jogkört).67 Ez az egyetlen kivétel a magyar egyházszervezet csúcsán álló esztergomi érsek volt, aki a 13. század 62 ,,[N]os Johannes Drugetty palatínus Hungarie" DL 2576. (AOkl XIV. 22. sz.; vö. még AO II. 457., ahol a Hungarie szót kihagyták az intitulációból) 63 1333-ban XXII. János pápa küldött levelet több magyarországi előkelőségnek, köztük Druget Jánosnak is, Magyarország nádorának címezve őt (AOkl XVII. 288. sz.), ám egy külföldi levél esetében az országmegjelölés természtesnek tekinthető. 1330-ban a „drávántúli" Valkó megye küldött levelet Jánosnak, és a „domino Johanni palatino" címzés fölé ugyanaz a kéz beszúrta: „totius Hungarie", vagyis „egész Magyarország nádora" (DL 91247, AOkl XIV. 370. sz.). A kiegészített kifejezés nyilván az ottani régióban a bánokra használatos „banus totius Sclavonie" („egész Szlavónia bánja") titulus mintájára született meg. 64 C. Tóth: Az ország nádora 447. 65 „Wyllermo Drugeth palatino regni Hungarie" DF 288349. (AOkl XIX. 725. sz.). Egyébként Pál országbírót is „comite Paulo iudice curie regis Hungarie" címmel illették ugyanitt, pedig az akkor hagyományos intitulációja során ő sem tette ki az ország nevét. 66 A palatinus regni Hungarie tituláció megjelenését részletesen áttekinti: C. Tóth: Az ország nádora 444-447. C. Tóth Norbert vetette fel ezt az általunk is elfogadott politikai magyarázatot, szemben Nyers Lajossal, aki szerint az 1342/1343. évi névváltozás azzal áll összefüggésben, hogy a nádor onnantól kezdve betagozódott a királyi kúriába (Nyers: Nádor működése 48.). Mint látni fogjuk, mindez nem 1342-ben, hanem már évekkel korábban végbement, így ez nem lehet magyarázat az intituláció megváltozására. Lásd erről részletesebben „A nádori kúria Visegrádra költözése" c. alfejezetet. 67 Zsoldos: III. András hat nádora.
