Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VI. A generalis congregatio
VI. A generalis congregatio 171 és báni közgyűlések tartását egy konkrét esemény váltotta ki 1272 után, így erősen valószínű, hogy tényleg nem csak a forráshiány az oka, hogy 1273 előtt nem ismerünk egyetlen ilyen alkalmat sem. Ezt a konkrét kiváltó eseményt Zsoldos Attila rekonstruálta. Észrevette, hogy a megyei szolgabírói intézmény, a nádori, továbbá a báni közgyűlések tartása egyaránt 1273-ból mutatható ki biztos érvénnyel elsőként, és mindez egybeesett azzal az időszakkal, amikor fia kiskorúságának idején Erzsébet anyakirályné szinte „régensi" hatalmat gyakorolt. Elképzelése szerint a királyné hatalmának csökkentésére hozták létre a vidéki bíráskodás eme fórumait, amit ugyan ideiglenesnek szántak, ám végül állandósult. Erzsébet előtt pedig azzal legitimálták mindezt, hogy volt férje, V. István király politikai örökségének állították be az újításokat.889 Ezek után került sor arra, hogy V. István megbízható embere, Péc nembéli Dénes a Zala megyei gonosztevők elítélésébe fogjon László király parancsára. Hogy ezt az intézményt kezdetben ideiglenesnek szánták, megerősíti az is, amelyre már Tringli István is felfigyelt. Nevezetesen, hogy a közgyűlések említésekor mindig kiemelték, hogy a nádor királyi parancsra, az ő felhatalmazásából járt el. Tringli szerint csak a 14. század első felében alakult ki az a szokás, hogy a nádor (és vele párhuzamosan a bán és a vajda) saját elhatározásból is tarthatott közgyűlést.890 A 14. század helyett ugyan az 1290-es évek elejére lehet tenni a saját jogkörüknél fogva tartott nádori congregatiok kezdetét,891 de ez Tringli megállapításának lényegén mit sem változtat. A kezdetekre nézve beszédes Máté fia Máté 1278. évi oklevele, amelyben leírta, hogy amikor őt a király a báróinak egyetértésével és tanácsára nádorrá, illetve somogyi, soproni és bányai ispánná emelte, helyettesévé rendelvén (vices suas committens) elküldte őt az ország megyéibe (districtus), hogy fellépjen a tolvajok, latrok és más gonosztevők ellen, és intézkedjen a nemesek, várjobbágyok, egyházak, udvar- nokok és más emberek elidegenített, elpusztított, vagy csak jogtalanul birto889 Zsoldos: Özvegy és a szolgabírák 791-803. 890 Tringli: Két szokásjogi norma 390. 891 Ahol kiemelik a királyi felhatalmazást: 1273: ÁÚOIX. 38-40. (RP 162. sz.), 1278: CD V/2. 477- 478. (RP 192. sz.), 1279: UB II. 126. (RP 195. sz.), 1286: CD V/3. 333-334. (RP 226. sz.). Az átmenetre utal, hogy Henrik fia János nádor 1288. évi Vas megyének tartott közgyűlését egyik oklevelében a király akaratából megtartottnak mondta (Bándi: Körmend 124., RP 234. sz.), másik oklevele szerint „minden Vas megyei nemes és más állapotú ember akaratából" (de voluntate omnium nobilium et aliorum cuiuslibet condicionis hominum comitatus de Castri Ferrei: UB II. 207, RP 231. sz.) tartotta. Innentől kezdve a királyra nem történik utalás, lásd 1295: DL 96039., RP 266. sz.; 1298: Zichy I. 89., RP 282. sz.; 1299: ÁÚO XII. 635-637., RP 292. sz.; DL 96042-96043., HO VIII. 397-398., RP 302-304. sz. Egy 1278. évi nádori közgyűlés esetén (ÁÚO IX. 48-49., RP 185. sz.) ugyan szintén nincs utalás a királyra, ám ott a szövegkörnyezet sem kívánta ezt meg, mert csak mellékesen említették az eseményt az oklevélben, nem egy ott kiadott ítéletlevélről van szó. Az 1290 körüli határvonalat III. András 1290. évi dekrétuma szentesítette (14. te., DRMH 1/1. 45.), amely már magától értetődőnek vette a nádor megyékbe kivonuló bíráskodását.
