Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VI. A generalis congregatio
VI. A generalis congregatio 16 7 Feltűnő jelenség, hogy míg az 1220-1222 közötti évekből, csak a váradi káptalan vonzáskörzetéből legalább négy olyan személyt tudunk kimutatni, akik a serviensek számára tartottak ítélkező fórumokat egyes megyékben (a Mika helyetteseként állított Demeter udvarispánnal nem számolva), addig 1220 előtt, vagy éppen 1222 után egyetlen ilyen adatunk sincs sem a Váradi Regesztrum- ban, sem más forrásban.871 Ezek alapján magunk - Tringli Istvánnal ellentétben872 - úgy véljük, hogy itt nem egy megszlárdult, állandó jellegű, hanem egy ideiglenes intézkedés-sorozatról volt szó, talán II. András már említett, 1219- 1220. évi kormányzati reformjainak részeként.873 Akármi is motiválta Andrást, az biztos, hogy ebben a néhány évben megyésispánokat és egyéb méltóságviselőket bízott meg azzal, hogy a kijelölt körzetüket végigjárva bíráskodjanak a serviensek felett. Még akár az is elképzelhető, hogy a király végül az országbírót szemelte ki arra a feladatra, hogy hivatala alatt állandósuljon e funkció, de az biztos, hogy az ilyen típusú ítélkezésekből végül hosszú távon semmi nem lett. Az 1222. évi Aranybulla az országbírói hivatalt a királyi udvarhoz kötötte, külön kiemelve, hogy azon kívül ne indítson pert.874 Az 1220-1222 közötti intézmény teljesen elhalt, és bár, mint láttuk, a nádor ugyan vándorolt az országban, de semmilyen adat nincs arra nézve, hogy egy adott megyébe érve szisztematikusan összegyűltek volna elé a helyi lakosok a későbbi generalis congregatio mintájára. így tehát a Váradi Regesztrumban olvasható serviensek számára tartott gyűléseket, bár kétségtelenül csábító párhuzamot kínálnak, véleményünk szerint törölni kell a nádori közgyűlések előképei közül. Csak abban az esetben lehetne mégis számba venni azokat, ha bizonyítani tudnánk ezen ítélkező megyei gyűlések továbbélését 1222 után. Ám erre sem az országbíró, sem más méltóságviselő részéről nincs semmilyen forrás. (A Zsoldos Attila által felhozott 1268. évi példa az udvarispáni gyűlésre véleményünk szerint egy egészen más tendenciába illeszkedik bele, erről alább részletesen szó lesz.) Annak az esélye pedig, hogy az 1270-es évek elején még élénken emlékeztek volna ezen néhány év intézkedéseire, és tudatosan akartak volna visszanyúlni hozzá, nyugodtan elvethető. A generalis congregatio előzményeit mi máshol keressük, mégpedig két olyan párhuzamos „szálban", amelyek végül 1273-ban értek össze. Az egyik ilyen „szál" már kezdetektől fogva kimutatható, de a tatárjárás után új lendületet vett: a külön királyi megbízásra bizonyos megyékbe kiküldött, és ott valamilyen speciális feladatot végrehajtó megbízottakról van szó. Ok egyformán lehettek egyházi és világi személyek, és feladatuk az 1240- 1250-es években többnyire a királyi vagyon revíziójára irányult. A nádorokat is sokszor megbízták ilyen külön feladatokkal, és sokszor éppen a saját, ispán871 A conprovinciales szó ugyan korábban és később is felbukkan a regisztrumköny v lapjain (RV 116., 166., 317, 385. sz.), de egyértelműen más kontextusban. 872 Tringli: Megyék 493. 873 A reformokra lásd Nógrády: II. András kormányzati rendszere 180.; ill. „A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11-12. században" c. fejezet végét. 874 DRMH 1/1.35.
